Jézus isteni Személyének misztériuma (The Mystery of Divine Personality by James Stewart)

Minden ember közül Ő volt a legszelídebb és legalázatosabb, ám mégis: arról beszélt, hogy eljön az ég felhőin, Isten dicsőségében. Olyan szigorú és kemény volt, hogy a gonosz szellemek és démonok rémületükben felkiáltottak az Ő jövetelekor, ám mégis: annyira jóindulatú, megnyerő és barátságos volt, hogy a gyerekek szerettek Vele játszani, és az apróságok odabújtak a karjaiba. A falusi esküvő egyszerű vidámságában az Ő jelenléte olyan volt, mint maga a napfény.

Senki nem volt még csak feleannyira sem olyan együtt érző a bűnösök felé, mint Ő, ám mégis: a bűnről senki sem mondott ki nála haragos-lángolóbban izzó szavakat.  A megrepedt nádszálat nem törte el, az egész élete maga volt a szeretet, ám mégis: egy alkalommal keményen megkérdezte a farizeusoktól, hogyan gondolták azt valaha is, hogy meg tudnak menekülni a pokolbeli kárhoztatástól. Álmok álmodója volt, és látások látója, ám mégis: a puszta, kemény realizmus tekintetében túltett még a legerősebb realistáinkon is. Mindenki szolgája volt, még a tanítványok lábait is megmosta, ám mégis: ellentmondást nem tűrő tekintéllyel vonult be a templomba, és az árusok és pénzváltók hanyatt-homlok menekültek, csakhogy kijussanak az Ő haragos reájuk támadása és a szemeiben égő, izzó tűz elől.

Megmentett másokat, ám a végén saját magát nem mentette meg. Nincs a történelemben semmi, ami csak hasonló is lehetne ahhoz a kontraszthoz, amellyel az evangéliumokban szembesülünk. Jézus misztériuma egy isteni Személy misztériuma.

– James Stewart skót teológus

ENGLISH: 

He was the meekest and lowliest of all the sons of men, yet he spoke of coming on the clouds of heaven with the glory of God. He was so austere that evil spirits and demons cried out in terror at his coming, yet he was so genial and winsome and approachable that the children loved to play with him, and the little ones nestled in his arms. His presence at the innocent gaiety of a village wedding was like the presence of sunshine.

No one was half so compassionate to sinners, yet no one ever spoke such red hot scorching words about sin. A bruised reed he would not break, his whole life was love, yet on one occasion he demanded of the Pharisees how they ever expected to escape the damnation of hell. He was a dreamer of dreams and a seer of visions, yet for sheer stark realism He has all of our stark realists soundly beaten. He was a servant of all, washing the disciples feet, yet masterfully He strode into the temple, and the hucksters and moneychangers fell over one another to get away from the mad rush and the fire they saw blazing in His eyes.

He saved others, yet at the last Himself He did not save. There is nothing in history like the union of contrasts which confronts us in the gospels. The mystery of Jesus is the mystery of divine personality.

– James Stewart, Scottish theologian

Forrás/Source: http://truthbomb.blogspot.hu/2009/07/scottish-theologian-james-stewart-on.html Ford.: wordwatcherdawn

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s