Jézus Krisztus nem szégyell minket a testvéreinek hívni (Christ Is Not Ashamed To Call Us Brothers by Martin Luther)

– Samuel at Gilgal („Gilgáli Sámuel”)

Jézus Krisztus meghalt a kereszten mindazok bűneiért, akiket az Atya neki adott. Megnyitotta az örök élethez vezető utat mindazok számára, akik az Ő testvéreinek neveztetnek. Luther Márton ezt a következőképpen magyarázza:

A Zsidókhoz írt levél szerzője megértette a Zsoltárok 22:23 szavait, jól meg is szívlelte, majd ezt írta Krisztusról: “Amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni, Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.” (Zsid. 2:11-12). Ha bármely világi úr kegyesen olyan mélyre leereszkedne, hogy azt mondaná egy tolvajnak, vagy egy gyilkosnak, vagy egy erkölcstelen egyénnek, hogy ‘te a testvérem vagy’, akkor az egy óriási dolognak számítana, és mindenki csodálkozna rajta; de azt, hogy ez a Király, aki az Atya jobbján ül dicsőségben, azt mondja egy szegény bűnösnek, hogy ‘a testvérem vagy’, azt sokan nem szívlelik meg és nem veszik komolyan – de mégis: ez a mi legnagyobb vigaszunk és a bátorságunk forrása, mind a testünk, mind a lelkünk számára, a bűnnel, halállal, sátánnal, pokollal, a törvénnyel és minden szerencsétlenséggel és nyomorúsággal szemben.

S mivelhogy mi testből és vérből valók vagyunk, és mindenféle szorongattatásnak és nehézségeknek vagyunk kitéve, az következik ebből, hogy ez a testvérünkre is igaz, vagy különben nem lenne minden tekintetben hozzánk hasonló. Ezért tehát abban, hogy hozzánk hasonló lett, Ő is mintegy megízleli mindazt, amelyet mi teszünk, azért, hogy igazi testvérünk lehessen, és hogy meg tudjon minket menteni; másrészt viszont azért, hogy így mi is olyanok lehessünk, mint Ő. A Zsidókhoz írt levél ezt nagyon szépen írja le, és gyönyörűen tárja elénk, amikor azt mondja, hogy “Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának. Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” Zsid. 2:14-18.

Pál apostol egy rövid igeszakaszban nagyon szépen, tömören, dióhéjban megfogalmazta mind Krisztus szenvedéseinek, mind az Ő feltámadásának az előnyeit és az alkalmazását, amikor azt írta a rómabelieknek, hogy ” Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (Róm. 4:25). Mindazonáltal e témára vonatkozóan egyelőre már most eleget mondtunk – aki tehát csak szeretné, nyugodtan elmélkedjen ezekről az igazságokról, mert ezekből igen nagy haszna lesz… (Részlet a “The Fruit and Power of Christ’s Resurrection”, “Krisztus feltámadásának eredménye és ereje” c. írásból)

Forrás: http://samuelatgilgal.wordpress.com/2012/03/27/christ-is-not-ashamed-to-call-us-brothers/ Ford.: wordwatcherdawn

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s