Az ok, amiért T. L. Osborn a példaképem (Why T. L. Osborn Is My Hero)

— J. Lee Grady in Fire In My Bones (‘Tűz a csontjaimban’)

 

T. L. Osborn J. Lee Grady-vel

Nagyon sok gyógyító evangélista esett ki már a kegyelemből. Azonban ez az alázatos hit-óriás, a maga 88 évével, nagyon szépen halad a bejezés felé.

Akkor hallottam T. L. Osborn-t prédikálni, amikor még a teológiai főiskola diákja voltam, és akkoriban azt gondoltam, hogy “Hű, ez az ember korához képest igencsak fiatalosan néz ki!” …Ez 31 évvel ezelőtt történt. Két héttel ezelőtt pedig, amikor a Tulsa-ban (Oklahoma) lévő irodájában ültem le egy órára beszélni Istennek e szellemi óriásával, ezt gondoltam: “Hű, remélem, én is ilyen fiatalos és lendületes leszek majd az ő korában!”

A most 88 éves Osborn 29 évvel azelőtt született, hogy az első kereskedelmi repülőgép-járat elindult. Ennek ellenére a családjával együtt több mint 90 országban prédikált, és a múlt év januárjában még Indiába utazott szolgálni. Osborn korához képest figyelemre méltóan fiatalos és mozgékony (nagyon komolyan veszi az egészséges étkezést), az intellektusa cseppet sem veszített élénkségéből (az idő alatt, míg vele voltam, hallottam, hogy a nemzetközi vendégeivel folyékonyan beszélt franciául és spanyolul), és szellemben még mindig ugyanolyan buzgó, mint amilyen mindig is volt.

“Egy olyan időszakban, amikor igencsak sok karizmatikus és pünkösdi szolgálattevőt mardosnak az anyagi vagy erkölcsi botrányok lángjai, T. L. Osborn reménységet ad nekem arra nézve, hogy nem szükségszerűen kell kudarccal végeznünk.”

“Volt egyszer egy látásom az Úrról”, mondta nekem Osborn, miközben felém hajolt a székében ülve, hogy egyenesen a szemembe tudjon nézni. “De a látásomban, amit láttam, Istennek nem voltak kezei. Aztán az Úr rám nézett, és azt mondta, ‘Te vagy az Én kezem’”. Így Osborn az ő, egész világot érintő szolgálata során – amelyet egyébként Amerikában még csak nem is ismernek nagyon – mindenhol arra emlékezteti a keresztényeket, hogy Isten arra vár, hogy elkezdjünk végre engedelmeskedni a Nagy Missziós Parancsnak.

Óriási öröm és megtiszteltetés volt hallgatnom ennek az embernek a missziós kalandjait. De ami a leginkább felbuzdított engem ez alatt a röpke hatvan perces látogatás alatt az volt, hogy egy olyasvalakit láttam, aki egy szép befejezés felé halad. S egy olyan időszakban, amikor igencsak sok karizmatikus és pünkösdi szolgálattevőt mardosnak az anyagi vagy erkölcsi botrányok lángjai, T. L. Osborn reménységet ad nekem arra nézve, hogy nekem nem kell ezeknek áldozatául esnem. Míg ott voltam, öt, jól megkülönböztethető jellemzőt fedeztem fel ezzel az emberrel kapcsolatban, aki én személy szerint nagyon tisztelek:

Az elsődleges szenvedélye az evangelizálás. Mi, karizmatikusok, nagyon gyakran oda és vissza vagyunk az egzotikus tanításoktól, és ez sajnos a bizarr furcsaságok útjára, vagy éppen egy, egyenesen a megtévesztésbe torkolló ösvényre vitt minket. Osborn jobban szeret megmaradni az egyszerű dolgoknál. Hisz a Szent Szellem minden egyes ajándékában (ezeket gyakran meg is tapasztalja), de azt tanítja, hogy az isteni erővel duzzadó keresztény élet megélésének titka nem más, mint annak megértése, hogy  Jézus mit végzett el a kereszten azért, hogy megváltson minket. S ez volt az, ami a szívében lévő azon vágyát folyamatosan táplálta, hogy elvigye az evangéliumot minden nemzethez – különösen nyomtatott formában, hogy a fejlődő világ országaiban élő emberek számára elérhető legyen az evangélium egy olyan formátumban, amelyet újra és újra el tudnak olvasni. (Az egyik tengerentúli evangelizációs kampánya során például több mint 56 tonnányi keresztény irodalmat szállított hajóval, majd osztott szét az embereknek!)

Osborn várja a természetfelettit. Amikor a feleségével, Daisy-vel együtt meglátta, hogy Isten hogyan gyógyít a Gordon Lindsay (a ‘Christ for the Nations Institute’, ‘Krisztus A Nemzetekért Szervezet’ vezetője) tartotta alkalmakon, mind a ketten arra a határozott meggyőződésre jutottak, hogy az Úr azt akarja, hogy elvigyék Jézus természetfeletti erejét mindenhová a világon. S bárhová is mentek – különösen keresztül-kasul bejárva egész Afrikát – az Osborn házaspár megtapasztalta, hogyan gyógyítja meg az Úr a vakságot, a leprát, és számos más betegséget. Mindezek ellenére ők soha nem vágtak fel a gyógyítás ajándékával, soha nem reklámozták azt ‘árcímkékkel’, és soha nem járatták le azt emberi túlzásokkal kiszínezve.

Osborn nagyon erőteljesen kiáll a nemi egyenlőség mellett. Elmondása szerint azután hívta őt el az Úr misszióba, hogy egy olyan prédikációt hallott, amelyet egy, akkor éppen Indiában munkálkodó női misszionárius mondott el. Később mind őt, mind a feleségét nagyon erőteljesen megérintette egy Hattie Hammond nevű keresztény nőtestvér szolgálata, aki egy Assemblies of God (‘Isten Gyülekezetei’) közösséghez tartozó igehirdető volt. Ez a magyarázat arra, hogy az Osborn házaspár miért tartott ki annyira radikálisan azon meggyőződésük mellett, hogy a Szent Szellem a nőknek is ad szellemi felhatalmazást és erőt arra, hogy az Úr aratásában munkálkodjanak. Véleményével, nézetével a felesége, Daisy volt az egyik fő alapítója a Christians for Biblical Equality (‘Keresztények A Bibliai Egyenlőségért’) szervezetnek, és ma az Osborn házaspár lánya, LaDonna egy nemzetközi gyülekezet-hálózatnak az egyik felvigyázójaként szolgál.

Osborn-nak globális fókusza van. Az 1970-80-as években nagyon sok hit-prédikátor az erőfeszítéseik fókuszává a megtérteket tette – és ennek az lett a vége, hogy egy olyan, a bővölködésről szóló üzenetet kezdtek el kialakítani, amely felturbózta ugyan az amerikaiakat, de amelynek már semmilyen relevanciája sem volt a Nairobi-ban, Jakarta-ban vagy éppen a Dakar-ban élő szegény emberek számára. De Osborn nemet mondott arra, hogy a keresztényeknek prédikáljon. Neki mennie kellett – és nem az amerikai evangéliumot vitte magával. A nemzetközi evangelizációs kampányai általában 250,000 és 500,000 látogatottságúak voltak, de mégis: ő soha nem jött úgy haza Amerikába, hogy a teljesítményeivel, az eredményeivel dicsekedett volna. Sok amerikai – még azok is, akik a városában, Tulsa-ban laknak –, még csak tudatában sincsenek annak, hogy ez az ember mekkora hatással bírt az egész világra nézve.

Osborn krisztusi alázatosságot áraszt magából. A siker tönkreteheti az embereket, különösen, ha megengedik, hogy a hírnév és a pénz korrupttá, romlottá tegye őket. De Osborn soha nem volt egy ‘show man’, és egyáltalán nincs benne semmilyen nagyképű tartózkodás és elkülönülés. Nem tudom, hogy ennek lehet-e bármi köze ahhoz a tényhez, hogy T. L (teljes nevén Tommy Lee) Osborn egy burgonya-farmon nőtt fel, az oklahomai Skedee kis városában.

Az idő alatt, míg vele voltam, Osborn a teljes figyelmét nekem szentelte, miközben megosztotta velem a Bibliára vonatkozó mély meglátásait, és mesélt a missziós útjairól és a házasságáról. (Daisy 1995-ben halt meg.) Aztán megkértem őt arra, hogy imádkozzon értem. Letérdeltem, majd vártam, hogy ő biztosan majd a székében ülve imádkozik értem. De mikor kinyitottam a szememet, láttam, hogy azon erőlködött, hogy ő is mellém térdeljen a padlóra.

Az imája erőteljes volt, de az ima alatti testhelyzete még ennél is sokatmondóbb. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ez az alázatos szellemi hit-óriás még itt van velünk a földön egy ideig. Osborn annak az ékes példája, hogy mit is jelent valójában igazi Jézus-követőnek lenni.

 

J. Lee Grady a Charisma Magazin külső munkatársa. Nyomon követheted a Twitteren: leegrady.
Legújabb könyve: 10 Lies Men Believe (Charisma House).

Forrás: http://www.charismamag.com/index.php/fire-in-my-bones/32057-why-tl-osborn-is-my-hero Ford.: wordwatcherdawn

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s