A soha meg nem változó Krisztus (The Unchanging Christ)

— Samuel at Gilgal („Gilgáli Sámuel”)

Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz. (Zsid. 13:8)

A Biblia ugyanúgy írja le Jézus Krisztus örökkévaló voltát, mint ahogy az Atya-Istenét. Jézust a Szentírás Alfának és Omegának hívja, az „elsőnek és utolsónak, aki van, aki volt, és aki eljövendő”, aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”.

Jézus az Ő személyes neve, Krisztus a titulusa. A Jézus név az Ő természetét írja le, a Krisztus megnevezés pedig az Ő betöltött hivatalát, funkcióját. Ő az Istent az emberrel Megbékéltető, a Megváltó, és a Szabadító. Isten Őt jelölte ki és kente fel királlyá, pappá, és prófétává.

Ez a Jézus Krisztus a mi Megváltónk. Őróla szól ez a kis szöveg itt, de nemcsak ez, hanem az egész Szentírás is. Az isteni kinyilatkoztatás összefoglalása a Szentírás; a Szentírás összefoglalása az evangélium; s az evangélium összefoglalása pedig Jézus Krisztus. Isten Igéjében más nem található, csak Isten, az Ige. A mi értelmünk arra összpontosít, amelyben örömünk van, a szívünk ott van, ahol a kincsünk, a szeretetünk ott van, ahol az életünk; de mindezek a dolgok – az örömünk, a kincsünk, és az életünk – egyedül Jézus Krisztusban találhatóak meg igazán. Mások csak hadd örüljenek a világnak – de a mi osztályrészünk csak Jézus Krisztusban legyen.

Krisztusban nincs változás; “Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jakab1:17) A  “Világosságok Atyjánál” nincs semmilyen változékonyság. A napnak megvan a maga árnyéka, de az “Igazság Napjának” nincs beárnyékolódása. Ő minket mindig szeretni fog, egészen a végig, s az Ő szeretetének nincsen vége. Isten szövetsége soha meg nem szakad. Az Úr azt mondja: “ És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.” (Hós. 2:19-20) Ez a ‘házassági kötelék’ soha nem bomlik fel. S mi a bizalmunkat nem világi dolgokba vetjük, mert e világ dolgai igencsak múlékonyak. “Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll.” (Zsolt. 125:1) Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Mindez pedig meggyőz minket arról, hogy követendő példaként tekintsük Krisztus állandóságát, az Ő meg nem változó voltát. Engedjük, hogy az Ő kegyelmének bizonyossága kimunkálja bennünk az iránta érzett szeretetünk hűségét. Az állandóság Istene azt akarja az Övéitől, hogy azok is állandóak, stabilak legyenek. Isten már jóval azelőtt, hogy embert teremtett volna, s még mielőtt az magát a bűnnel tönkretette volna, elrendelte az ember számára a Megváltót. Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy az Úr úgy akarta, hogy minket ebben a Megváltóban aztán már valóban semmi se tudjon az Ő örökkévaló szeretetétől elválasztani.

Isten az Ő Szelleme által folyamatosan munkálja a lelkiismeretünkben az Úr Jézus halálának és Isten-szeretetének a csodálatos erényeit. “Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Ján. 1:3) “Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; és Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.” (Kol. 1:16-17)

Így tehát a teremtetésünket, a létrejöttünket Krisztusnak köszönhetjük; hát mennyivel inkább a megváltásunkat? Ha neki köszönhetem alapból az én egész valómat, mivelhogy Ő alkotott engem, akkor ugyan mivel ‘fizethetném meg’ az én megváltatásomat?

Isten mindent az Ő hatalma Szavával tart fenn. A gonosz embereknek meg lehet minden külsődleges áldásuk az igazi, belső áldások nélkül – ez Ézsau ‘jutalma’ a születési jogától megfosztottan –, de a választottaké minden szívbeli áldás, jóllehet a külső áldásokban esetleg nélkülöznek – és ez Jákób áldása, a főzelékétől megfosztva. Az Úr kegyelme örökké tartó; az Ő igazsága nemzedékről nemzedékig tart. Ő ugyanaz a kegyelmes Megváltó felénk, aki a múltban is volt a mi atyáink számára, ha mi a jelenünkben hűségesek vagyunk Hozzá. Mindenki ezt a vigaszt keresi, de ennek megragadásához a hit keze kell. Őbenne nincsen semmilyen hiányosság; de ez vajon rád is igaz? Krisztus olyan, amilyen, örökké – de te ugyan milyen vagy? Ő megbocsátotta Mária Magdolna sok vétkét; neked is megbocsát, ha Mária Magdolna könnyeit tudod ontani. Ő elvitte a kereszten a Vele együtt meghalt bűnözőt a Paradicsomba; téged is befogad, ha ugyanilyen hittel vagy Felé. Ő hűséges volt egy Őt megtagadó apostolhoz; s ez számodra is kihívás: légy te is ilyen könyörülettel, egy ilyen jellegű megtérést látva. S ha mi ilyen magatartást tanúsítunk, Krisztus minden bizonnyal olyan lesz felénk, amilyen Ő mindig is. A bűneit őszintén megbánó vétkes felé Ő mindig ilyen hűséges Megváltónak bizonyul.

Forrás: http://samuelatgilgal.wordpress.com/2012/01/20/the-unchanging-christ/ Ford.: wordwatcherdawn

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s