Gyülekezeten belül, gyülekezeten kívül, a jövő gyülekezete (IN-CHURCH, OUT-of-CHURCH, FUTURE CHURCH)

Írta: Andrew Strom

 

Az elmúlt években mindenféle háttérből származó, sok csodálatos keresztyénnel találkoztam és éltem meg közösséget. Szükséges azonban elmondjam a véleményemet erről a “gyülekezeten belüli”, ”gyülekezeten kívüli” helyzetről, mert ez a kérdés egyre többet kerül elő.

Engedjétek meg nekem, hogy egyértelmű legyek ezzel kapcsolatban. Folyamatosan találkozok csodálatos “gyülekezeten belüli” emberekkel, akiket nagyon szeretek – és találkozok szeretetre méltó “gyülekezeten kívüli” emberekkel is, akiket szintén nagyon szeretek. Az egyik legnagyobb probléma gyakran az, hogy ez a két csoport gyakran egyáltalán nem érti meg egymást. És egyik csoport sem látja egy új típusú, „jövőbeli gyülekezet” szükségességét, ami felette áll mindannak, amelyet most jelenleg tapasztalunk – ami nem más, mint egy olyan gyülekezet, ami pontosan megfelel az Apostolok cselekedeteiben leírtaknak. Ez kellene, hogy legyen a célunk, de túl gyakran megelégszünk azzal, ahol éppen vagyunk.

KIHÍVÁS A “GYÜLEKEZETEN BELÜLIEK” FELÉ

Sok keresztyén, aki “belül” van a gyülekezeti rendszeren, valóban látja a “változás” szükségességét. Ők azok, akik nem akarnak csendben ülni a széken. Látják, hogy a keresztyénség nagyon “letért” a régi ösvényről, és azért imádkoznak, hogy Isten mozduljon, állítsa helyre és tisztítsa meg a Menyasszonyát. Találkoztam sok ilyen istenfélő, meleg-szívű emberrel, akiket szenvedélyesen foglalkoztat Isten Királysága és a tiszta evangélium. Rendszerint nagyon jól megértem magam az ilyen emberekkel, mert közös vágy mozgat bennünket: az, hogy lássuk, hogy a dolgok a helyükre kerülnek, különösen az evangélium üzenete, ami annyira felhígult, hogy szinte teljesen eltűnt.

Úgy gondolom, hogy egy ilyen helyzetben a legnagyobb kihívás az, hogy hitem szerint Isten drasztikusan, hatalmasan fog megmozdulni a „kereteken kívül”, ám, hogyha  mi megengedjük magunknak  a jelenlegi “rendszerhez” vagy “gyülekezeti módszerekhez” való túlzott kötődést, akkor könnyen lemaradhatunk erről.

Ahhoz, hogy visszamenjünk az Apostolok cselekedetei szerinti valódi keresztyénséghez, olyan nagy ugrást kell megtennünk – egy olyan nagymértékű változást –, hogy azon tűnődök, valóban alkalmassá tudunk-e válni arra, hogy Vele tudjunk mozdulni, ahová csak Ő akar. Mert ugyan mennyire is kezeljük mi „lazán”, nem mereven ragaszkodva mindezeket a dolgokat: az épületeinket, “gyülekezeti formáinkat”, megnevezéseinket, titulusainkat, és azt, ahogy mi csinálunk dolgokat? Amikor mindezek a dolgok megrázásra és megpróbálásra kerülnek, meglepődve fedezzük fel azt, hogy mennyire fogva tartanak bennünket, még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy nem. Hiszem, hogy ez a legnagyobb kihívás, amivel a “rendszeren belül” lévő, és ahhoz kötődő embereknek szembe kell nézniük.

Azonban a tiszta evangélium és az igazi “biblikus” keresztyénség iránti szeretetünk az, ami igazán előre fog minket vinni hosszú távon .

KIHÍVÁSOK A “GYÜLEKEZETEN KÍVÜLIEK” FELÉ

Sok “házi gyülekezetben” és “gyülekezeten kívüli” keresztyén csoportban (ez a kettő nem ugyanaz) megfordultam az évek során. Időnként magam is részese voltam ezeknek a köröknek. Az egyik legnagyobb probléma, amit látok az, hogy közülünk néhányan azt gondolják, hogy mi rendelkezünk az igazi “válasszal” a gyülekezetek problémájára. A “házi gyülekezet” mozgalomban egyesek azt gondolják, hogy “ha a gyülekezet kijönne az épületekből és visszamenne a házakba, és jobban épülne a kapcsolatokra, akkor a problémáink zöme megoldódna!” Valóban azt gondoljuk, hogy csupán a “dobozok/keretek lecserélése” által visszakerülhetünk az Apostolok cselekedete gyülekezeteinek állapotába? Természetesen ezzel csak azt értük el, hogy ugyanazok az emberek más “külső burokba”, talán egy kicsit szorosabb “kapcsolatba” kerültek, de az erő és a tisztaság egyáltalán nem vált hasonlóvá az első keresztyének idejében tapasztaltakhoz. Megváltoztattuk a külső megjelenési “formát”, azonban Jézus Krisztus EREJE többnyire még mindig hiányzik.

Emlékszem arra, hogyan érveltem a “többszemélyes presbiteri vezetés” mellett, az Úr-vacsorával való élés pontos és helyes módjáról, és minden egyéb dologról. Azonban ezek egyike sem hozta a legcsekélyebb változást sem, mert a “külső” dolgok és a dolgok ‘formája’ mind másodlagosak. Nem ebben van az erő. Hosszú időt vett igénybe, míg megtanultam ezt a leckét.

A “gyülekezeten kívüli” emberek még inkább radikálisak. Ők szinte senkivel sincsenek közösségben, és sokan közülük azt fogják neked mondani, hogy a szervezett gyülekezet a “parázna babilon”, stb. Sokan közülük szeretetreméltó emberek, tiszta szívvel az emberek felé és az IGAZSÁGOT tekintve. Azonban néhányan nagyon ítélkezők és nyersek. Gyakran “leírják” a gyülekezeti embereket, mint olyanokat, akik a “vallásossággal” vannak megkötözve. Azonban e csoport tagjai között sokan olyanok voltunk, akik a saját “vallás-ellenes” vallásunknak a csapdájába estünk! Lenéztünk bármit, ami a “vezetőkkel” és “szervezéssel” kapcsolatos. Azt mondtuk, hogy hiszünk az öt fő szolgálati ajándékban, azonban képtelenek voltunk elviselni bármely tényleges vezetőt is, még valóban istenfélőket sem. Közben titokban megteltünk BÜSZKESÉGGEL, mert mi megláttunk mindent, ami rossz volt a “rendszerrel”.  Ó, vajon “alázatos” voltam, amikor erre a gondolkozásra jutottam? Annyira “vallásosan” vallásellenes voltam. Tele voltam arroganciával, és lenéztem azt a sok “rendszer”-szemléletű embert! “Megítéltem” őket csupán azért, mert vasárnap egy “épületbe” mentek! Isten bocsássa ezt meg nekem.

Természetesen mindezen dolgok egyike sem volt válasz semmire. Meg kellett, hogy térjek ebből. Nagyon mélyen meg kellett tagadnom ezt a kemény “vallás-ellenes” vallást, ami olyan büszkévé és gőgössé tett engem az emberek felé. Azt láttam, hogy sokan közülük nagyon szeretik Jézust, legalább úgy, mint én. Sokan közülük többet imádkoztak, kedvesebbek szeretetteljesebbek és istenfélőbbek voltak, mint én. Csak magamat tévesztettem meg. A következőt szűrtem le: mi, a “gyülekezeten kívüli” emberek akkor sem voltunk közelebb az Apostolok cselekedete könyvében leírt állapothoz, mint sok “rendszer”-ember, akiket olyan keményen megítéltünk. Mi csupán felismertünk több “dolgot” (feltételezhetően). Azonban nyilvánvalóan nem a dolgok azok, amik fontosak.

Csak miután mélyen megbántam és MEGTAGADTAM ezt a büszke gondolkozást, akkor kezdte el Isten megmutatni nekem, hogy mi az, ami valóban fontos. És ezek nem a “külső” dolgok voltak, jóllehet természetesen szerepe van a struktúráknak is, stb.

Azt hiszem a következő dolgok (lásd alul) döntő fontosságúak lesznek a JÖVŐ GYÜLEKEZETÉNEK, amit pedig Isten el akar hozni.  Minden egyes témáról egész könyveket lehetne írni, ezek olyan fontosak. Ezek voltak azok a dolgok, amelyek miatt a korai gyülekezeteken minden nap FELRAGYOGOTT JÉZUS DICSŐSÉGE. Ezek a következők:

Szükségünk van:

(1) Egy APOSTOLI evangélium prédikálására, apostoli kenettel és hatalommal. (Ahányszor csak ez megtörtént a történelem során, ott igazi ébredés indult el). Ez alapvető fontosságú!

(2) A SZENT SZELLEM erőteljes mozgására – betöltve embereket, gyógyítva embereket, bűneikről meggyőzve embereket, átformálva embereket.

(3) VALÓDI SZERETETRE, és a SZEGÉNYEK felé való szolgálat előtérbe helyezésére.
(éppen úgy, mint a korai gyülekezetekben).

(3) VALÓDI TANÍTVÁNYOKRA, akik valóban “maguk mögött hagynak mindent”, hogy kövessék Jézust.

(4) VALÓDI IMÁDSÁGRA – Szent Szellemben.  – És ebből nagyon sok kell!!

(5) AZ EGÉSZ TEST (EGYHÁZ) SZOLGÁLATÁRA – kezdve az “5 fő szolgálati ajándék” szolgálatokkal – amiknek az a célja, hogy felszabadítsák az egész testet a szolgálatra.

(6) CSODÁKRA és GYÓGYULÁSOKRA – Ezek elengedhetetlenül szükségesek!

Természetesen folytathatjuk a dolgokat tovább. Azonban engedjétek meg nekem, hogy következtetésként ezzel fejezzem be:

Nem számít semmit, ha “gyülekezeten belül”, gyülekezeten kívül, gyülekezet fölött vagy gyülekezet alatt vagyunk. Ha nem fogunk rendelkezni azokkal a dolgokkal, amelyekkel a korai gyülekezet bőségesen rendelkezett, akkor valójában SEMMINK sincs. Nem számít semmit, hogy milyen „ismereteink” vannak, vagy, hogy házakban, pajtában, utcákon vagy fedett teraszokon jövünk-e össze: ha nem rendelkezünk ezekkel a döntő fontosságú dolgokkal, amelyeket illetően a korai gyülekezetek bőségben voltak, akkor valójában SEMMINK sincs, ami valóban fontos.

Ezért nem törődöm azzal, hogy valaki gyülekezeten “kívüli”, gyülekezet “feletti”, “valódi” gyülekezetes vagy “fél” gyülekezetes. Minket az kell, hogy hajtson, hogy VISSZASZEREZZÜK AZ IGAZI KERESZTYÉNSÉGET! És közülünk ezt még egyikünknek sem sikerült elérnie, ezért jobban tennénk, ha mindnyájan megtérnénk a büszkeségünkből, és elkezdenénk keresni azt, ami elveszett! Egy dicsőséges Menyasszony hív. Milyen árat vagyunk hajlandó megfizetni azért, hogy lássuk ezt a dicsőséget helyreállni?

 

Forrás: http://www.revivalschool.com/?p=242 A mű eredeti címe: IN-CHURCH, OUT-of-CHURCH, FUTURE CHURCH, Andrew Strom. Fordította: Abonyi Sándor, 2012-02-07

 

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s