BÁTORÍTÁS – EGY KIHALÓFÉLBEN LÉVŐ KÉPESSÉG? (Rodney Francis)

Ahogy belépünk a Barnabas Bulletin (Barnabás Közlöny) internetes szolgálat 12. évébe, szeretnék újra megemlékezni arról, hogy miért, milyen céllal is alapítottuk ezt a szolgálatot annak idején. Az egész úgy jött, hogy én akkoriban pont Ázsiában szolgáltam, egy csoportnyi elcsüggedt szolgálattevő és misszionárius felé, akik nyolc különböző országból voltak ott jelen. Ezen élményem következtében egy óriási vágy, a segíteni akarás vágya jött a szívembe a keresztény vezetők felé, ahogy láttam azt, hogy az évek során hányan csüggednek el, és lankadnak meg az elhívásukban. Ez a „teher” megmaradt bennem, és aztán az Úr szólt hozzám Angliában. Azt mondta, hogy bátorítsam ezeket az embereket, és a jelenlegi szolgálatunk nevét adta a szívembe.

A Barnabás név azt jelenti, hogy „prófécia fia; vigasztalás fia”. A „vigasztalás” szó a következőt jelenti: „egy személy vagy dolog, aki/amely vigasztalás forrása a szenvedés, szomorúság, csalódás, stb. időszakában” (Collins Dictionary).

A Biblia így írja le Barnabást: „…és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz.” (Apcsel. 11:22-24). Barnabás bátorító volt. Meglátta másokban a jó dolgokat és a lehetőségeket, és ennek megfelelően bátorította is őket. A bátorítás szolgálata egy olyan szolgálat, amelyben minden keresztény részt tud venni. Manapság bárhová is nézünk, mindenhol olyan emberek vannak, akiknek bátorításra van szükségük. Neked is, és nekem is szükségünk van erre!

A „bátorítás” szó azt jelenti, hogy: „1. inspirálni valakit bátorságra, magabiztosságra (arra, hogy megtegyen valamit);  2. helyesléssel vagy segítséggel ösztönözni (valakit vagy valamit, valami megtételére); támogatni” (Collins).

MIKOR BÁTORÍTOTTÁL UTOLJÁRA VALAKIT?

Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy nagyon kevés keresztény szán extra időt és energiát arra, hogy másokat bátorítson. De miért van ez így? Azért van-e talán, mert másoktól várjuk ezt, és nem ismerjük fel, hogy mi magunk is megtehetnénk az első lépést, és elkezdhetnénk bátorítani másokat? Kérdezd meg magadtól: „Mikor bátorítottál utoljára valakit hangosan, szavakkal kifejezve?” (És mikor volt, hogy téged bátorított valaki ily módon?) Minden bizonnyal ez nem elég sokszor történik meg. Mekkora változásokat tud az hozni, amikor valaki odaáll melléd, és azt mondja, hogy hisz benned, az elhívásodban, és hogy Istennek nagyon tetszik, amit teszel! A szádban, a szavaidban igenis van erő, amikor pozitív, bátorító szavakat mondasz valakinek!

Én már több mint 50 éve vagyok keresztény szolgálatban. Ez idő alatt nagyon sok olyan férfit és nőt láttam, akik nekiindultak, és az életükön lévő nagy isteni elhívással hatalmas dolgokat kezdtek el megtenni Jézusért. De egy idő után „eltűntek”, és többé már nem hallottam róluk. S hogy mi történt velük? Elérte őket az elcsüggedés, a megfáradás, és emiatt elkezdtek az életükön lévő isteni elhívásban kételkedni. S az elbátortalanodásnak ebben az időszakában olyan döntéseket hoztak, amelyek „megrabolták” őket az Istentől kapott elhívásuktól. Bárcsak lettek volna akkor ott olyanok, akik fel tudták volna ismerni, mi is történik, és oda tudtak volna állni melléjük bátorító szavakkal! Akkor Istennek ezek az elhívott emberei „nem estek volna az útszélre”, azaz vissza az átlagos, de igazi beteljesedést nyújtani nem tudó életmódba. S ezt pedig azért mondom, mert nincs annál csodálatosabb, mint tudni Isten elhívását és akaratát – és abban járni.

Bárcsak mindannyian tudatosan, jobban odafigyelnénk arra, hogy mennyire fontos a bátorítás szolgálata! Igen, mások szeretetteljes módon való erősítése egy igen fontos, alapvető szolgálat – sokkal fontosabb, mint ahogy azt mi gondolnánk! Ahogy a világ folyamatosan, kitartóan elutasítja a feltámadt Krisztus Jézust, és csak süllyed egyre jobban lefelé a maga útján, a keresztényeknek mindenhol egyre több bátorításra van szükségük, hogy „erősen meg tudjanak állni a hitben”, és hogy ne kerüljenek felesleges kerülőutakra a világ, a test (testi természet) és a gonosz előidézte kívánságok miatt (1Ján. 2:15-17). Muszáj, hogy felismerd: egy háborúban vagyunk, és körülöttünk dúl a csata! Ezt pedig azt jelenti, hogy a bátorítás szolgálata, mások támogatása talán most a legfontosabb. S szükséges, hogy ez hangosan, hallható módon történjen – sokkal többre van itt szükség, mint csupán csendben elmondott imákra! Kell, hogy te és én felismerjük azt, hogy milyen helyzetekben is vannak bizonyos emberek, és hogy oda tudjunk melléjük állni, bátorító, erősítő szavakkal. Hidd el: igenis meg tudjuk ezt tenni!

Hadd bátorítsalak most arra, hogy keress lehetőséget – több lehetőséget – arra, hogy ezekben a napokban másokat szavakkal erősíts. Nagyon nagy szükség van a tőled jövő bátorításokra is! Lehet, hogy ez valakinek élet-halál kérdés lesz! S meg fogsz rajta lepődni, hogy a bátorításod szavai milyen hatásokat fognak kiváltani másokban. Ne tartsd vissza hát, mert, ahogy másokat bátorítasz, te magad is fel fogsz bátorodni! Most még nem tudjuk, de lehet, hogy a bátorító szavainkon keresztül az emberek olyan isteni érintést fognak majd kapni, amely az egész további keresztény életüket fogja megváltoztatni, és örökre! Ne tartsd hát magadban ezeket!

Eredeti cím: Encouragement – a Dying Art?? – by Rodney Francis. Ford.: wordwatcherdawn

Forrás: prophetic@revivalschool.com Moderator: Andrew Strom.

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s