A BIBLIA KÖZÉPPONTJA, LÉNYEGE MAGA KRISZTUS (H. Halley)

Az Ószövetség beszámol egy nép életéről.

Az Újszövetség beszámol EGY EMBER életéről.

Isten azért alapította ezt a népet, és viselt gondot róluk, hogy ezt az embert be tudja hozni a világba.

Isten emberré lett azért, hogy az emberiségnek egy konkrét, kézzelfogható és valós elképzelést tudjon adni arról, hogy amikor Istenre gondolunk, milyen személyt is kell elképzelnünk. Isten olyan, mint Jézus. Jézus nem más, mint emberi formában megtestesülő Isten.

Jézusnak itt, a földön történő megjelenése az emberi történelem központi eseménye. Ezt az Ószövetség készítette elő, és az Újszövetség írja le, hogyan, és miként történt.

Emberként Jézus a legkülönösebben legszebb életet élte. Ő volt a legkedvesebb, leggyengédebb, legfinomabb lelkű, a legtürelmesebb, a leginkább együtt érző ember, aki csak valaha is élt a földön. Szerette az embereket. Gyűlölte látni, amikor az emberek bajokban sínylődtek. Szeretett megbocsátani. Szeretett segíteni. Lenyűgöző csodákat vitt végbe, csak hogy meg tudja etetni az éhezőket. Miközben az emberek szenvedéseit enyhítette, sokszor még arról is elfelejtkezett, hogy élelmet vegyen magához. Megviselt, fájdalomtól sújtott, és fájó szívű emberek sokasága jött Hozzá, és talált Nála gyógyulást és megkönnyebbülést. Egyedül Jézusról mondják azt, hogy ha az Ő kedvességének és szeretetének minden tettét megírnák, maga a világ sem tudná befogadni a könyveket, olyan sok lenne. Ilyen ember volt Jézus. Ilyen személy Isten.

Azután Jézus meghalt – méghozzá a kereszten –, hogy elvegye a világ bűneit, s hogy így az emberek Megváltója és Szabadítója lehessen.

Majd feltámadt a halálból – igen, Ő most is él: Jézus nem csupán egy történelmi figura, hanem egy Élő Személy, és ez az emberi történelem legfontosabb ténye, és korunkban is a legfontosabb életerő-forrás.

Az egész Biblia Jézus Krisztusnak e gyönyörű története köré épül, és az Ő azon csodálatos ígérete köré szövődik, hogy Ő örök életet ad mindazoknak, akik Őt elfogadják. Az egész Biblia azért íródott, hogy az emberek elhiggyék, megértsék, megismerjék, szeressék és kövessék – KRISZTUST.

Krisztus a Biblia és az emberi történelem középpontja és lényege – és Ő a mi életünk középpontja és lényege is. A mi örökkévaló sorsunk az Ő kezében van. Mindannyiunk sorsát az fogja majd eldönteni, hogy Őt elfogadjuk vagy elutasítjuk – ettől függ majd az, hogy örökkévaló dicsőségben vagy örök pusztulásban lesz-e majd részünk; hogy a Menny vagy a Pokol jut-e majd nekünk osztályrészül.

A legfontosabb döntés, amelyet a szívünkben meg kell hoznunk az, hogy egyszer s mindenkorra eldöntjük, hogyan állunk Krisztushoz. Minden más ugyanis ettől függ.

Csodálatos, dicsőséges dolog kereszténynek lenni, ez az emberiség legnagyobb kiváltsága. A legértelmesebb, és a legnagyobb megelégedettséget nyújtó élet az, ha úgy élünk, hogy Krisztust Megváltónkként, Urunkként és Mesterünkként fogadjuk el, és hogy őszintén és odaszántan követjük az Ő életútját, amelyet tanított. S ez lesz majd számunkra valóban a békesség; a nyugalom az összevissza csapongó értelmünknek; a megelégedettség a szívünknek; s a megbocsátás, boldogság, remény, élet; élet itt és most; bőséges élet – EGY OLYAN ÉLET, AMELY SOHA VÉGET NEM ÉR.

Hogyan lehet valaki annyira vak és eltompult, hogy e keresztény reménység nélkül megy át ezen az életen, és néz szembe a halállal? Krisztuson kívül mi más van, mi más lehet még, ami az életet e világon és az elkövetkezőn jóvá, megélni érdemessé tudja tenni? Mindannyiunknak meg kell halnunk, miért próbáljuk hát ezt nevetve elhessegetni magunktól? Krisztus személye olyan, hogy minden ember kitárt karokkal tudja Őt elfogadni, és élete legnagyobb kiváltságának tudja majd tartani, hogy viselheti a keresztény nevet.

Ha a dolgok mélyére tekintünk, láthatjuk, hogy az életben, a tudatunkban, a belső motívumaink legmélyén a legkedvesebb, leggyönyörűbb dolog az, hogy Krisztusért élhetünk. S bár az erőfeszítéseink sokszor annyira törékenyek, esendőek, mégis: végigküzdjük a mindennapjainkat, abban a reményben, hogy a dolgok végső lezárásánál lesz majd valamink, amit szerény, hálatelt szívvel, imádattal tudunk az Ő lábaihoz letenni, ajándékképpen.

Forrás: Halley’s Bible Handbook (pages 20-21, Zondervan Publishing House, 1965). http://www.apocalypsesoon.org/bible.html Ford.: wordwatcherdawn

A BIBLIA KÖZÉPPONTJA, LÉNYEGE MAGA KRISZTUS (H. Halley)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: A legkülönösebben legszebb élet (The Most Strangely Beautiful Life) « Fókuszban az Ige/The Word in Focus

  2. Visszajelzés: A Biblia-olvasás nemes szokása! (The Habit of Bible Reading by Henry H. Halley) « Fókuszban az Ige/The Word in Focus

Comments/Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s