5 hozzászólás

Nincs még egy ilyen Forrás! (There never was a fountain like this! by Alexander Smellie)

– Alexander Smellie, “The Hour of Silence” 1899

blood of jesus1

„Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen!” Zak. 13:1

„Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűnből!” 1Ján. 1:7

Van még egy folyó, melynek folyamai megörvendeztetik Isten Városát. Egy olyan folyó ez, melynek vizei inkább vérvörösek, semmint kristályosan áttetszők. Jézus Krisztus vére ez – az Ő élet-hordozó vére, melyet azon a gyalázatos keresztfán a mi megváltásunkért ontott ki, és ami megtisztít minket minden bűnünkből.

Már rengetegen megbizonyosodtak ezen áldott forrás drága erejéről – egy akkora sokaság, melyet nincs ember, ki meg tudna számolni! Keletről és nyugatról, északról és délről; Krisztus korai hajnalának időszakától kezdve egészen a mai, modern korunkig  – rengetegen odatolongtak már e forrás széléhez, és egyre csak jönnek és jönnek. Mindaz, aki csak akar, lehajolhat e forráshoz, ihat belőle és élhet általa!

Ilyen folyamatos és állandó hatékonyság rejlik e forrásban. Nem olyan ez, mint a Bethesda tava, melyet csak időszakonként töltött be valamely furcsa és megelevenítő erő. A drága, megöletett Bárány soha nem veszíti el szent megmentő erejét! A kereszt minden pillanatban a bűnbocsánat eszköze. Jézus vére megtisztít – és tisztító erejét mindörökre szólóan, korszakokról korszakokra megőrzi.

Ezért van az, hogy e ‘vérvörös folyam’ ennyire egyetemesen és végtelen hatalmúan eredményes. Minden bűnömből tisztára mos engem:
  a titkos bűneimből – és a harsányan kiabáló bűneimből;
  a fiatalságom bűneiből – és az idősebb korom bűneiből;
  a mások elleni bűneimből – és a saját magam ellen elkövetett bűneimből;
 az Istentől még elidegenedett korszakom bűneiből – és azon sötét és még utálni-valóbb bűneimből is, melyeket azóta követtem el, hogy Hozzá hazajöttem.

Nincs még egy ilyen forrás! Ehhez hasonlót még soha nem fedeztek fel; ilyet emberi képzelet ki sem gondolhatott! E forrás utolérhetetlen, páratlan, egyedülálló. Én már megmosakodtam – és naponta meg is mosakszom – ebben, hogy mindig tiszta lehessek!

Van egy forrás, szent vérrel teljes,
mely Immánuel ereiből ered;
és a bűnösök, kik ebben megmártóznak
minden bűn-foltjuktól megtisztulnak!

A haldokló tolvaj örült, hogy megláthatta
a maga idejében e forrást, akkor ott;
és én is, ki szintén ily nagy bűnös vagyok,
megtisztulni csak e forrásnál tudok!

Drága megöletett Bárány, a te véred
soha nem veszíti el szent erejét,
míg végül Isten megváltott Egyháza
megmenekül, hogy többé ne vétkezzék!

Mióta csak megláttam hit által e folyamot
mely a Te vérző sebeidből fakad,
a megváltó szeretet lett és marad mindig témám,
míg a földi életem csak tart!

Mikor e szegény, dadogó nyelvem
már csendesen a sírban nyugoszik,
egy nemesebb, édesebb dalban
fogok hatalmas, megmentő erődről zengeni!

(William Cowper, 1731-1800)

ENGLISH:

“On that day a fountain will be opened to the house of David and the inhabitants of Jerusalem, to cleanse them from sin and impurity!” Zechariah 13:1 

“The blood of Jesus Christ cleanses us from all sin!” 1 John 1:7

There is another river, the streams of which make glad the City of God. It is a river whose waters are crimson red, rather than crystal clear. The blood of Jesus Christ cleanses us from all sin — His life-blood, shed for our redemption on the shameful tree.

So many have proved the potency of this blessed fountain — a great multitude which no man can number! From the East and the West, the North and the South; from the early dawn of Christ, and the modern home — they have pressed to its brink, and they are pressing still. Whoever is willing, may stoop down and drink and live!

Such continuous and permanent efficacy resides in the fountain. It is not like the Pool of Bethesda, endowed with a strange and vitalizing virtue only at intervals. The dear dying Lamb never loses His power to save. The Cross is at every moment, the instrument of pardon. The blood cleanses — retains its capacity of cleansing perennially, age after age.

And so universally and omnipotently successful these blood-red waters are. From all my sin they will purge me:
  my secret sins — and my presumptuous sins,
  my sins of youth — and my sins of old age,
  my sins against others — and my sins against myself,
  my sins when I was a stranger to God — and my darker and more hateful sins since I came home to Him.

There never was a fountain like this! Exploration has not discovered its like, nor has imagination ever conceived it! It is peerless, matchless, unique. Surely I have washed and am daily washing in it, that I may be clean!

There is a fountain filled with blood 
drawn from Emmanuel’s veins; 
and sinners plunged beneath that flood 
lose all their guilty stains! 

The dying thief rejoiced to see 
that fountain in his day; 
and there may I, though vile as he 
wash all my sins away!

Dear dying Lamb, Your precious blood 
shall never lose its power 
till all the ransomed church of God 
be saved, to sin no more! 

E’er since, by faith, I saw the stream 
Your flowing wounds supply, 
redeeming love has been my theme, 
and shall be till I die! 

When this poor lisping, stammering tongue 
lies silent in the grave, 
Then in a nobler, sweeter song, 
I’ll sing Your power to save! 

(William Cowper, 1731-1800)

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2013/11/fountain.html Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

3 hozzászólás

Íme az Ember! (Behold the Man!)

"It is finished!"

“Elvégeztetett!” (Ján. 19:30)

Lásd Őt! (C.H. Spurgeon)

Lásd Őt – a kezeket, melyek fenntartják a világot, szögek tartják.

Lásd Őt – a vállak, melyek az eget támasztották, ráhanyatlanak a keresztre.

Nézz Őreá – annak szeme, kinek pillantása a napot felragyogtatja, lecsukódik a sötétségbe.

Nézz Őreá – annak lábait, ki a hullámokon járt és szférákat formált, rideg vas szegezi az átkozott fához.

Gyere és nézd meg kezeit – gyengék, de erőtlenségükben is feléd vannak kinyújtva, hogy téged megmentsenek.

Jöjj, nézd meg szívét – megszakadt, de hasadékában el tudsz rejtőzni.

Nézd meg szemeit – már csukódnak a halálba, mégis olyan fénysugár árad belőlük, ami megvilágosítja sötét szívedet!

**********

Íme, az Ember! (James Smith, 1865)

„Íme az Ember!” Ján. 19:5

Megostorozták, töviskoronát tettek fejére, egy régi bíborpalástot adtak rá, ököllel vertek arcába – és most Pilátus elővezetteti Őt, mondván: „Íme, az Ember!”

Egész élete során Jézus szent, ártatlan, szeplőtelen és kegyelemmel teljes volt, és szerte járt mindenhol, jót cselekedve. Mivel azonban elítélte a bűnt, és azt követelte, vessük alá magunkat Isten igazságosságának – utálták, üldözték és meggyilkolták Őt!

Tekintsünk hát most erre az Emberre! Telve volt mindazon erényekkel, melyek az igaz emberséget ékesíteni tudják. Lásd meg szelídségét, kedvességét, türelmét, hitét, erős voltát, könyörületességét, és az Isten és emberek iránti, tökéletes szeretetét! Ó, mily tökéletes jellem! Milyen tökéletes kiábrázolódása a szentségnek!

Tekints Reá – és imádd Őt szívedből!
Tekints Reá – és bízz Benne fenntartások nélkül!
Én lelkem, ímhol az Ember!

Lásd meg…
  az Ő szomorúság-sújtotta arcát,
  megtört testét,
  megszakadó szívét,
  vérző szemöldökét –
Ő mindezt érted szenvedte el!

Lásd meg Őt, és…
  soha ne kételkedj szeretetében;
  soha ne kérdőjelezd meg szavahihetőségét;
  se ne félj ellenségeidtől;
  se ne rettegj mennyei Atyád haragjától!

Tekints Őreá úgy, mint…
  aki maga a bizonyíték arra, Isten mennyire szeret téged;
  aki maga a megerősítés Isten minden, neked adott ígéretére;
  aki maga a biztosíték mindazon áldásokra, melyeket Isten elébed helyezett.

Tekints Őreá – és érez együtt Vele; nézz rá a Megfeszítettre, és ‘sirasd Őt’!

Tekints Őreá – és szánd oda életedet Neki újra, egy friss módon!

Tekints Őreá – és feszítsd meg testi természetedet annak minden szenvedélyével és kívánságával együtt!

Tekints Őreá – egészen addig, míg csak nem keletkezik egy mély, tartós benyomás a szívedben, és míg el nem távozik tőled teljesen a bűn szeretete!

Tekints Őreá – mikor az isteni gondviselés okozta történések miatt esetleg morgolódnál, panaszkodnál, vagy elégedetlenkednél.

Tekints Őreá – mikor a sátán vagy a világ bűnre akar csábítani téged, vagy el akar távolítani téged Istenedtől.

Tekints Őreá – mikor a halállal kell majd szembenézned, és mikor már sírod vár téged.

„Íme az Ember!”

Nézd Őt – és szeresd Őt még jobban!
Nézd Őt – és hasonulj Hozzá még jobban!
Nézd Őt – és szolgáld Őt még jobban!

…Adja Isten, hogy a Fájdalmak Férfia naponta ott legyen a szemeim előtt!

És hadd tekintsek majd akkor is Őreá – mikor eljön hatalomban és nagy dicsőségben! Milyen nagy ellentét lesz az Ő első és a második eljövetele között:
az Ő keresztje akkor – és most az Ő trónja;
a töviskoronája – és most a dicsőség koronája;
ahogyan megjelent Pilátus és a zsidó csőcselék előtt – és ahogy majd körbeveszik Őt a mennyei seregek, és minden szentje ott lesz Vele!

„Íme az Ember!”

ENGLISH:

LOOK! (by Spurgeon)

See him– The hand that poises the world hangs on a nail.

See him– The shoulders that supported the skies are drooping over the cross.

Look at him– The eyes whose glances light up the sun are sealed in darkness.

Look at him– The feet that trod the billows and that shaped the spheres are nailed with rude iron to the accursed tree.

Go see his hands; they are weak, but in their weakness they are stretched out to save you.

Come view his heart– it is torn, but in its cleft you may hide yourself.

Look at his eyes– they are closing in death, but from them comes the ray of light that shall kindle your dark spirit.

**********

Behold the Man! (James Smith, 1865)

“Behold the Man!” John 19:5

They scourge Him, crown Him with thorns, clothe Him with an old purple robe, smite Him with their fists — and now Pilate brings Him forth, saying, “Behold the Man!”

In His whole life He was holy, harmless, undefiled, full of mercy, and went about doing good. Yet, because He condemned sin, and required submission to God’s righteousness — He was hated, persecuted, and murdered!

Let us behold this Man! He exercised all the virtues which could adorn humanity. See His meekness, gentleness, patience, faith, fortitude, pity, and perfect love to God and man. O lovely character! O perfect pattern of holiness! 

Behold — and adore Him heartily. 
Behold — and trust in Him implicitly. 
My soul, behold the man! 

See . . .
  His grief-stricken countenance,
  His battered frame,
  His breaking heart,
  His bleeding brow; 
He is enduring all this for you! 

Behold Him, and . . . 
  do not doubt His love, 
  nor question His veracity, 
  nor fear your foes,
  nor dread your heavenly Father’s wrath! 

Behold Him, as . . .
  the proof of God’s love to you, 
  the confirmation of all the promises made to you,  
  the pledge of all the blessings set before you. 

Behold Him — and sympathize with Him; look on the pierced One, and “mourn for Him.” 

Behold Him — and give yourself afresh unto Him!

Behold Him — and crucify your flesh with its passions and lusts. 

Behold Him — until a deep impression is made upon your heart, and the love of sin departs! 

Behold Him — if tempted to murmur, or complain, or repine at any of the dispensations of Divine Providence.

Behold Him — when Satan or the world allures you to sin, or would draw you away from your God. 

Behold Him — when death stares you in the face, and the grave is ready for you. 

“Behold the Man!” 

Behold — and love Him more! 
Behold — and imitate Him more! 
Behold — and serve Him more! 

May the Man of Sorrows be daily before my eye! 

And may I also behold Him — coming in power and great glory! What a contrast will there be, between His first and second coming: 
His cross — and His throne; 
His crown of thorns — and His crown of glory; 
as He appeared before Pilate and the Jewish rabble — and as surrounded with all the armies of heaven, and all His saints with Him!

“Behold the Man!”

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/10/look.htm and http://www.gracegems.org/2011/01/behold.html Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

2 hozzászólás

Krisztus és a kereszt botránya (The Offense Of Christ And His Cross by Octavius Winslow)

Octavius Winslow (1808–1878)

jesus-before-pilate_antonio_ciseri

„Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” Ézs. 53:3

Urunk élete igen sokszínű volt. Csodálatos élet-képében a fények és árnyak sűrűn vegyültek. Fényből kevesebb volt; az árnyak domináltak. Nem azért jött e világba, hogy örvendező és boldog legyen, hanem hogy másokat azzá tegyen. Innen a következő ábrázolás: „Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” Épp az előbbiekben tekintettünk az Ő élete festményére vetülő, földi fényei egyikére; most pedig a sötét árnyakból fogunk egyet közelebbről szemügyre venni. Nemrégiben még a tömeg ideig-óráig való, hízelgő csodálatától körülvéve láttuk Őt; most pedig odafordulunk, hogy lássuk Őt, amint a keserű megvetésük és elutasításuk tárgyává válik.

„Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” Jézus történetének e fejezetében sok minden van, melyet érdemes alaposan megfontolnunk, és nem kevés olyat találunk itt, ami jelentős mértékben tükrözi sok keresztény megtapasztalását. Én lelkem, fordulj hát most e leírás felé, amely az általad szeretett isteni Személynek egy szomorú, ám mégis oly szent ábrázolása. S ezen elmélkedésben van ugyan keserűség, ám leírhatatlanul édes kellemesség is. Jóleső és szívet vidámító tudni azt, hogy a te Úr Jézusod már ott járt előtted, kitaposta az ösvényt, melyen haladnod kell, és hogy a szomorúság, mely most oly sötéten nyomja lelkedet, pusztán csak árnyéka azon sokkal sötétebb bánatnak, amely Őreá terhelődött.

Jézus közutálat tárgya volt – AZ Ő ISTENI SZEMÉLYE MIATT. S vajon nem így van-e ez az igaz keresztények esetében is? Nem lennénk az isteni természet részesei, ha nem innánk – legalábbis valamelyes mértékben – abból a pohárból, melyből Ő is ivott. A világ megveti Krisztus képmását. Ha gyűlölte a gyönyörű és tökéletes Eredeti Képet, akkor a másolatot is utálni fogja, legyen az bármennyire is halovány és tökéletlen. Bátorodj hát fel, ha e világ Jézus iránti gyűlöletének egy része téged is elér! Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy bizonyos mértékben már szeretett Uradhoz hasonultál, és már az Ő isteni és szent képmását tükrözöd vissza – még akkor is, ha ezt még sok folt piszkítja be, és sok felhő árnyékolja be.

Jézust megvetették – AZ ÉLETE NEM EVILÁGI VOLTA MIATT. „A világ engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.” Az Úr egész élete folyamatos bizonyság volt az istentelen világ minden istentelensége ellen. A világ elutasította Krisztust, mert Ő szent volt. Annak arányában, hogy az általunk megélt élet mekkora mértékben jelent egy komoly és folyamatos protestálást a világ hiábavalóságai és bűnös volta ellen – fog minket ugyanez a világ gyűlölni és kivetni. „Mivelhogy nem vagytok e világból, azért gyűlöl titeket a világ.” Jézus ama emlékezetes közbenjáró imádságában így emlékeztette mennyei Atyját: „A világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, aminthogy én sem e világból vagyok.” Fogadd el tehát a világ megvetését úgy, mint amely a te dicsőségedre van. Minél távolabbra húzódsz a világtól, annál erőteljesebb lesz bizonyságod; és minél határozottabb és állhatatosabb leszel a nem evilági járásodban, annál hevesebb lesz a világ rosszindulata, keserűbb gyűlölete és szélesebb elkülönülése.

Jézus a világ megbotránkozásának is tárgya volt – mert BIZONYSÁGOT TETT AZ IGAZSÁGRÓL. Egy alkalommal ellenségei odavitték Őt egy hegy széléhez, hogy onnan halálába taszítsák – azon bizonysága miatt, amit az Isteni Kegyelem Szuverenitásával kapcsolatban tett. És az Igében azt is feljegyezték, hogy egy másik, hasonló esetben sok tanítványa visszavonult, és többé már nem követték Őt. A kereszt botránya azóta sem szűnt meg. Ha a Szent Lélek tanítása és a Megváltó kegyelme által Isten képessé tesz téged arra, hogy alázatosan, szeretetteljesen, ugyanakkor határozottan és meg nem alkuvó módon bizonyságot tegyél az igazságról úgy, mint amely egyedül csak Jézusban van – akkor ne tartsd különösnek, ha esetleg emiatt szenvedned kell.

Minél szellemibbek és hamisítatlanabbak, minél igeibbek és mennyeibbek az evangéliumról – annak tantételeiről, előírásairól és tanításairól – vallott nézeteid, annál nagyobb mértékben fog a világ, sőt, még az úgynevezett keresztény világ jókora része is elkülönülni a társaságodtól, illetve megvetni és utálni téged. Ám örvendezz, méghozzá túláradó örömmel, ha ily módon méltónak ítéltetsz arra, hogy Jézus Nevéért gyalázatot szenvedj. Egyedül csak Őreá irányozd tekintetedet, és mindig emlékezz megelevenítő, szent szavaira – „Légy hű mind halálig, és neked adom az életnek koronáját!”

Uram, hadd vessen hát meg engem a világ, és utasítsanak el akár még a szentek is – elég tudnom azt, hogy Te szeretsz engem, és elismerően vélekedsz rólam!

ENGLISH:

Octavius_Winslow_Pic

Octavius Winslow (1808–1878)

“He was despised and rejected—a man of sorrows, acquainted with bitterest grief.” Isaiah 53:3

Our Lord’s was a chequered history. Lights and shadows thickly blended in the marvelous picture of His life. The lights were but few; the shadows predominated. He did not come into the world to be joyful and happy, but to make others so. Hence the portrait–”He was despised and rejected—a man of sorrows, acquainted with bitterest grief.” We have just looked upon one of the earthly lights thrown upon the picture; we are now to contemplate one of its dark shadows. From viewing Him as for the moment favored with the adulations of the multitude, we turn to behold Him the object of their bitter scorn and rejection.

“He was despised and rejected—a man of sorrows, acquainted with bitterest grief.” There is much in this chapter of Jesus’ history worthy of our consideration, and not a little that may be found to reflect in no inconsiderable degree the experience of many Christians. My soul, turn to it. It is a mournful yet a holy picture of Him you love. There is a bitterness in the contemplation, and yet a sweetness indescribably sweet. It is pleasant and cheering to know that your Lord Jesus has gone before you, has trodden the path you tread, and that the sorrow which now rests upon your soul so darkly is but the shadow of the yet darker sorrow that rested upon His.

Jesus was the object of popular hate, because of the DIVINITY OF HIS PERSON. Are real Christians less so? Were we not partakers of the Divine nature, we would not drink, in some small degree, of this cup that He drank of. The world despises the image of Christ. If it hated the fair and perfect Original, it will also hate the copy, however dim and imperfect it may be. Be of good cheer, then, if a portion of the world’s hatred of Jesus comes upon you. It is a sure evidence that you are in some measure assimilated to your beloved Lord, reflecting His divine and holy image, though marred with many a blot, and shaded with many a cloud.

Jesus was despised because of the UNWORLDLINESS OF HIS LIFE. “The world hates me because I testify of it, that the works thereof are evil.” His whole life was one ceaseless testimony against the ungodliness of this ungodly world. It rejected Him because He was holy. In proportion as the life we live is a solemn and consistent protest against the vanities and sinfulness of the world, so will it hate and cast us out. “You are not of the world; therefore the world hates you.” In His memorable intercessory prayer, Jesus reminds His Father, “The world has hated them, because they are not of the world, even as I am not of the world.” Accept, then, the world’s despisings as your glory. The farther you recede from it, the more powerful your testimony, and the more decided and consistent your unworldly walk, the more virulent will be its malignity, bitter its hate, and wide its separation.

Jesus was equally the object of offence to the world, because of HIS TESTIMONY TO THE TRUTH. On one occasion His enemies took Him to the brow of a hill to hurl Him down to His death, for the testimony which He bore to the Sovereignty of Divine Grace. And it is recorded that, on a similar occasion, many of His disciples went back, and walked no more with Him. The offence of the cross is not ceased. If, through the Holy Spirit’s teaching, and the Savior’s grace, you are enabled to bear a humble, loving, yet firm and uncompromising testimony to the truth as it is in Jesus, think it not strange if you are called to suffer.

The more spiritual and unadulterated, the more scriptural and unworldly your views of the gospel–its doctrines, its precepts, and its institutions–the more the world, even much of the so-called religious world, will separate from your company, hate, and despise you. But rejoice with exceeding joy if thus counted worthy to suffer shame for Jesus’ sake. Keep your eye intently upon Him, and ever remember His animating words–”Be faithful unto death, and I will give you a crown of life.”

Lord, let the world despise, and even the saints reject me–enough that I am loved and approved of You!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/Winslows/consider_jesus10.htm and http://octaviuswinslow.org/2012/03/16/the-offense-of-christ-and-his-cross/ Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn

5 hozzászólás

A kereszt és az emberi büszkeség – 2. rész (The Cross and Human Pride – Quotes, part 2)

cross-nails

“Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (1Ján. 1:7)

Az ok, amiért Krisztust elvetették… (John Stott)

Jeruzsálem látszólag teológiai okok miatt vetette el Krisztust, és a farizeusok úgymond istenkáromlás miatt ítélték el Őt. Ám ezen intellektuális és doktrinális ellenvetések mögött valójában rosszindulatú emberi akarat húzódott meg. Jézus felfedte képmutatásukat és leleplezte bűneiket. A büszkeségükön súlyos csorba esett. Megalázottnak érezték magukat. Gyűlölték Őt a szentsége miatt. Féltékenyek voltak Rá amiatt, milyen nagy befolyással bírt az egyszerű emberekre nézve. Valójában ezek a dolgok álltak a mögött, hogy megtagadták Krisztust. De sokkal elfogadhatóbb volt számukra Jézus teológiájában kivetnivalót találni, semmint a saját erkölcsi szégyenkezésüket beismerni. A kételyeikkel csupán a bűneiket akarták leplezni. És ez gyakran történik így. Nem mondom, hogy mindig emiatt vannak kételyek, mert természetesen sokakban felvetődnek valódi teológiai jellegű kérdések. De az emberek legmélyebb szüksége gyakran nem intellektuális, hanem morális jellegű, és a látszólagos hinni képtelenségük valójában nem más, mint egy engedelmeskedni nem akarás. (John Stott, “Authentic Christianity”, 179. oldal)

**********

Ott, azon a véres keresztfán! (C.H. Spurgeon)

Ott, azon a véres keresztfán függ minden ember reménysége! 

Ha beléphetsz majd a mennybe – az egyedül csak a megtestesült Isten ereje által valósulhat meg, aki vérezve-szenvedve életét adta érted.

Oly’ nagy veszedelemben vagy, hogy csak ez az átszegezett kéz tud téged kiemelni belőle!

**********

A büszkeség a kereszt előtt meg nem maradhat! (C.H. Spurgeon)

Állj meg a kereszt lábánál, és számold meg a vérvörös cseppeket, melyek által bűneidből megtisztultál; lásd meg a töviskoronát; figyeld meg az Ő megostorozott vállait, melyekből még mindig bíborszínű folyamok ömlenek; tekints kezeire és lábaira, melyeket durva vas-szögek szegeztek át, és az Ő egész valójára, amint át lett adva a gyalázatnak és megvetésnek; lásd meg a keserűséget és gyötrelmeket, és szíve szomorúságának éles fájdalmait, melyek testén is megmutatkoznak; halld a dermesztő sikoltást, hogy „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Ha nem borulsz le teljes valóddal e kereszt előtt, akkor valójában még soha nem láttad meg azt. Ha nem önti el szívedet az alázat Jézus jelenlétében, akkor valójában még nem ismered Őt!

Annyira elveszett voltál, hogy semmi más nem menthetett meg téged, csak Isten egyszülött Fiának áldozata! Gondold ezt át jól, és mint ahogyan Jézus lehajolt érted, te is hajtsd meg most magad alázatban az Ő lábainál. Krisztus lenyűgöző szeretetének megismerése sokkal inkább alkalmas arra, hogy minket alázatra indítson, mint akár a saját bűnösségünk tudata. Adja az Úr, hogy gondolatban tudjunk sokat a Golgotánál időzni, mert akkor a büszke és fennhéjazó magatartásunk megszűnik, és el tudjuk foglalni azt az alázatos helyet, amely azé, aki nagyon szeret, mivelhogy sokat megbocsátottak neki. A büszkeség a kereszt előtt meg nem maradhat! Gyertek, üljünk le itt, és tanuljuk meg e leckét, majd keljünk fel, és valósítsuk meg a gyakorlatban is!

ENGLISH:

The Reason Why Christ was Rejected (by John Stott)

Ostensibly Jerusalem rejected Christ on theological grounds, and outwardly the Pharisees condemned Jesus for blasphemy. But beneath these intellectual and doctrinal objections was a hostile will. Jesus had exposed their hypocrisy and unmasked their sins. Their pride was wounded. They felt humiliated. They hated him for his holiness. They were jealous of his influence on the common people. These things were at the root of their repudiation of Christ. But it was more respectable to find fault with his theology than to admit their moral embarrassment. Their doubts were a cloak for their sins. It has often been so. I do not say it is always so, because of course many people have genuine theological problems. But frequently a man’s deepest need is not intellectual but moral, and his supposed inability to believe is really an unwillingness to obey. – John Stott, from “Authentic Christianity”, p. 179

**********

Spurgeon-154x300

There on the Bloody Tree! (by Spurgeon)

There on the bloody tree hangs all man’s hope.

If you enter heaven it must be by force of the incarnate God’s bleeding out his life for you!

You are in such peril that only the pierced hand can lift you out of it.

**********

Pride cannot live beneath the cross! (by Spurgeon)

Stand at the foot of the cross, and count the purple drops by which you have been cleansed; see the thorn-crown; mark His scourged shoulders, still gushing with encrimsoned rills; see hands and feet given up to the rough iron, and His whole self to mockery and scorn; see the bitterness, and the pangs, and the throes of inward grief, showing themselves in His outward frame; hear the chilling shriek, “My God, my God, why have You forsaken Me?”

If you do not lie prostrate on the ground before that cross, you have never seen it. If you are not humbled in the presence of Jesus, you do not know Him.

You were so lost that nothing could save you but the sacrifice of God’s only begotten. Think of that, and as Jesus stooped for you, bow yourself in lowliness at His feet. A sense of Christ’s amazing love to us has a greater tendency to humble us than even a consciousness of our own guilt. May the Lord bring us in contemplation to Calvary, then our position will no longer be that of the pompous man of pride, but we shall take the humble place of one who loves much because much has been forgiven him. Pride cannot live beneath the cross! Let us sit there and learn our lesson, and then rise and carry it into practice.

Source/Forrás: http://acceptableoffering.com/2006/01/26/a-hostile-will/;

http://www.gracegems.org/6/there_on_the_bloody_tree.htm; and

http://www.gracegems.org/12/cross.htm.

Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

1 hozzászólás

A kereszt és az emberi büszkeség – 1. rész (The Cross and Human Pride – Quotes, part 1)

he himself bore our sins

“Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1Pét. 2:24)

A kereszt nem népszerű! (The Cross Is Not Popular by John Stott)

A ‘keresztet prédikálni’ azt jelenti, hogy úgy hirdetjük az üdvösséget, mint amely egyedül Isten kegyelméből van. Az ilyen üzenet botránykő (1Kor. 1:23), mert súlyosan sérti az emberi büszkeséget – ezért van az, hogy ennek hirdetése üldöztetéseknek tesz ki minket.

Korunkban természetesen nincsenek júdaizálók, mint egykor, akik a körülmetélés szükségességét hirdetnék. Azonban sok hamis tanító van az egyházon belül és kívül is, akik hamis evangéliumot hirdetnek (amely nem is evangélium, Gal.1:7), méghozzá a jó cselekedetek általi üdvösséget. Ezt azért hirdetik, hogy így hízelegjenek az embereknek, elkerülve az ellenszegüléseket. Néhány olvasónak úgy tűnhet, nagyon kisarkítom ezen alternatívákat. De én nem így gondolom. Minden keresztény igehirdetőnek szembe kell néznie e problémával. Ugyanis vagy azt prédikáljuk, hogy az emberek Isten elleni lázadók, akik az Ő igazságos ítélete alatt vannak, és (ha magukra maradnak) elveszettek, továbbá, hogy a bűneiket és átkukat elhordozó, megfeszített Krisztus az egyedül rendelkezésre álló Megváltó. Vagy pedig az emberi potenciált és képességeket hangsúlyozzuk, és Krisztust csak azért ‘hozzuk be’, hogy ezeket fokozzuk; a keresztre meg csak annyiban tartunk igényt, hogy megmutassuk belőle Isten szeretetét, hogy ez majd még nagyobb erőfeszítésekre ösztönözzön minket.

Az előbbi változat a hűség útja, az utóbbi a népszerűségé. Nem lehetséges azonban egyszerre hűségesnek és népszerűnek is lenni. Újra hallanunk kell Jézus figyelmeztetését: „Jaj nektek, mikor minden ember jót mond felőletek!” (Luk. 6:26). Ezzel ellentétben, ha a keresztet prédikáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy minket magunkat is a keresztig üldöznek! (‘The Cross of Christ’, 347-48 oldalak)

**********

Miért vált ki haragot a kereszt? (John Stott)

Mi van Krisztus keresztjében, ami ennyire feldühíti és felingerli a világot arra, hogy üldözzék azokat, akik ezt prédikálják? Csupán ennyi: Krisztus meghalt a kereszten értünk, bűnösökért, átokká lett értünk (Gal. 3:13). A kereszt tehát elmond rólunk jó néhány, igencsak kellemetlen igazságot: nevezetesen azt, hogy bűnösök vagyunk, akik Isten törvényének igazságos átka alatt vagyunk, és nem tudjuk megmenteni magunkat. Krisztus elhordozta a bűneinket és átkunkat pontosan azért, mert máshogy nem tudtunk volna szabadulni ezektől. Ha elérhető lett volna számunkra a megbocsátás a saját jó tetteink által; a körülmetélkedés és a törvény megtartása által – akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem lett volna szükség a keresztre.

Minden egyes alkalommal azonban, amikor csak a keresztre nézünk, Krisztus mintha ezt mondaná nekünk: „Én miattad vagyok itt. A te bűnöd az, melyet hordozok; a te átkod az, amit szenvedek; a te adósságod az, melyet fizetek; a te halálod az, melyet halok!” Nincsen a történelemben vagy az egész világmindenségben más egyéb olyan dolog, ami oly mértékben az igazi méretünkre faragna le minket, mint a kereszt. Mindannyiunknak igen dagályos nézeteink vannak saját magunkat illetően, különösen az önigazultságunk terén – míg csak el nem látogatunk arra a helyre, melyet Golgotának hívnak. Itt, a kereszt lábánál történik az, hogy valós méretünkre zsugorodunk.

És persze az emberek ezt nem szeretik. Zokon veszik azt a fajta megalázódást, hogy meglátják magukat úgy, ahogy Isten látja őket; amilyenek valójában. Sokkal inkább szeretnek megmaradni kényelmes illúzióikban. Tehát távol tartják magukat a kereszttől. Egy olyan kereszténységet hoznak létre, amelyben nincs ott a kereszt, és mely az üdvösséget illetően a saját jó cselekedeteikre alapozódik, és nem arra, amit Jézus elvégzett. Nem ellenzik a kereszténységet – amennyiben az nem a megfeszített Krisztussal kapcsolatos hitről szól. Ám a megfeszített Krisztust el nem szenvedhetik! És ha az igehirdetők mégis ezt hirdetik, akkor ellenük mondanak, kigúnyolják és üldözik őket. Miért? Azok miatt a sebek miatt, melyeket a kereszt hirdetése az emberi büszkeségen ejt.

ENGLISH:

john-stott-photo-by-corey-widmer

John Stott (1921 – 2011)

The Cross Is Not Popular (John Stott)

To ‘preach the cross’ . . . is to preach salvation by God’s grace alone. Such a message is a stumbling-block (1 Cor. 1:23) because it is grievously offensive to human pride; it therefore exposes us to persecution.

There are, of course, no Judaizers in the world today, preaching the necessity of circumcision. But there are plenty of false teachers, inside as well as outside the church, who preach the false gospel (which is not a gospel, [Galatians] 1:7) of salvation by good works. To preach salvation by good works is to flatter people and so avoid opposition. This may seem to some to pose the alternative too starkly. But I do not think so. All Christian preachers have to face this issue. Either we preach that human beings are rebels against God, under his just judgment and (if left to themselves) lost, and that Christ crucified who bore their sin and curse is the only available Savior. Or we emphasize human potential and human ability, with Christ brought in only to boost them, and with no necessity for the cross except to exhibit God’s love and so inspire us to greater endeavor.

The former is the way to be faithful, the latter the way to be popular. It is not possible to be faithful and popular simultaneously. We need to hear again the warning of Jesus: ‘Woe to you when all men speak well of you’ (Lk. 6:26). By contrast, if we preach the cross, we may find that we are ourselves hounded to the cross. (The Cross of Christ, p. 347-48.)

**********

Why The Cross Produces Anger (by John Stott)

What is there about the cross of Christ which angers the world and stirs them up to persecute those who preach it? Just this: Christ died on the cross for us sinners, becoming a curse for us (Gal. 3:13). So the cross tells us some very unpalatable truths about ourselves, namely that we are sinners under the righteous curse of God’s law and we cannot save ourselves. Christ bore our sin and curse precisely because we could gain release from them in no other way. If we could have been forgiven by our own good works, by being circumcised and keeping the law, we may be quite sure that there would have been no cross.

Every time we look at the cross Christ seems to say to us, ‘I am here because of you. It is your sin I am bearing, your curse I am suffering, your debt I am paying, your death I am dying.’ Nothing in history or in the universe cuts us down to size like the cross. All of us have inflated views of ourselves, especially in self-righteousness, until we have visited a place called Calvary. It is there, at the foot of the cross, that we shrink to our true size.

And of course men do not like it. They resent the humiliation of seeing themselves as God sees them and as they really are. They prefer their comfortable illusions. So they steer clear of the cross. They construct a Christianity without the cross, which relies for salvation on their works and not on Jesus Christ’s. They do not object to Christianity so long as it is not the faith of Christ crucified. But Christ crucified they detest. And if preachers preach Christ crucified, they are opposed, ridiculed, persecuted. Why? Because of the wounds which they inflict on men’s pride.

Source/Forrás: HT for the quotes to: Samuel at Gilgal; http://samuelatgilgal.wordpress.com/2009/01/06/the-cross-is-not-popular/
http://igerenezek.wordpress.com/2012/06/13/a-kereszt-nem-nepszeru-the-cross-is-not-popular-by-john-stott/
http://samuelatgilgal.wordpress.com/2010/09/03/why-the-cross-produces-anger/
Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

1 hozzászólás

Jézus küldetésének lényege (The Central Mission of Jesus)

he took my place

Mi volt Jézus küldetésének lényege? (What was Jesus’ Central Mission? by John Stott)

Jézus eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy. Semmi sem tudta Őt e szándékától eltéríteni vagy elrettenteni. Ezért volt az, hogy akárhányszor csak a haláláról beszélt, a ‘kell’ szó hangzott el újra és újra. Az Ember Fiának sokat kell szenvednie, és el fogják utasítani. Mindennek, amit Róla írtak, be kell teljesednie. Jézus nem akarta még angyalok segítségét sem kérni, hogy megmentsék Őt, mert akkor azok az Írások nem teljesedtek volna be, melyek azt mondták, hogy ennek így kell történnie. Merthogy nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az Ő dicsőségébe? (Luk. 24:26) Jézus kényszer alatt, sőt, szinte ‘kényszerítve’ érezte magát: „De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom [azaz: 'szoríttatom', szó szerint 'körül vagyok zárva'], míglen az elvégeztetik!” (Luk. 12:50).

Jézus tudta, hogy meg kell halnia, de halála nem amiatt történt, hogy Ő az ellene felsorakozott gonosz erők, vagy bármely könyörtelen, az Ő számára kirendelt végzet áldozata lett volna – hanem mert szabad akaratából elfogadta mennyei Atyjának a bűnösök megmentésére irányuló szándékát, amint az a Szentírásban világosan ki lett jelentve.

Ez volt tehát Jézus nézőpontja a saját halálával kapcsolatban. S annak ellenére, mekkora jelentőséggel bírt a tanítása, a példája, az együttérzésről és isteni erőről tanúskodó tettei – küldetése középpontjában nem ezek álltak. Amire teljes szívéből koncentrált, az nem az élete volt, hanem az élete odaadása. Önmagának e végső feláldozása volt az az ‘óra’, melyért Ő ebbe a világba jött. És a négy evangélista, akik az evangéliumokban tanúbizonyságot tesznek Róla, ezt mind megértették, és ezt azáltal mutatták meg, hogy mintegy aránytalanul nagy teret szántak Jézus földi élete utolsó napjainak az eseményeire – az Ő halálára és feltámadására. A három szinoptikus evangéliumban ezen történések leírása a teljes eseménysornak hol a harmadát, hol a negyedét teszik ki; míg János evangéliumát joggal szokták úgy leírni, hogy két részből áll: a ‘jelek könyvéből’ és a ‘szenvedés könyvéből’ – mivelhogy János nagyjából azonos mennyiségű teret szánt mindkettőre. (John Stott)

**********

Eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy! (James Smith, 1867)

„Eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy!” Luk. 9:53 

Jézus nagyon is jól tudta, ott milyen szenvedések várnak majd Reá! De oly nagy volt buzgósága Isten iránt, és oly hatalmas volt szeretete irántunk – hogy hajlandó volt bárhová menni, bármit elszenvedni, és bármit megtenni – ami által Istent meg tudja dicsőíteni, és ami által a mi érdekünkben jót tud cselekedni. 

Jézus elment Jeruzsálembe – hogy nekünk ne kelljen a pokolra mennünk. 
Őt kárhoztatták – hogy mi megigazultak lehessünk. 
Őt büntették – hogy mi szabadok lehessünk. 
Meghalt – hogy nekünk örök életünk lehessen. 

Drága Úr Jézus, add, hogy mindig hajlandó legyek…
  bármely helyre elmenni Teérted, 
  bármit megtenni Teérted, vagy  
  bármit elszenvedni a Te szent ügyedért!

ENGLISH:

john-stott-photo-by-corey-widmer

John Stott (1921 – 2011)

What Was Jesus’ Central Mission? (by John Stott)

[Jesus] set his face steadfastly to go to Jerusalem. Nothing would deter or deflect him. Hence the reiterated “must” when he spoke of his death. The Son of Man must suffer many things and be rejected. Everything that was written about him must be fulfilled. He refused to appeal for angels to rescue him because the Scriptures would not be fulfilled which said that it must happen in this way. Was it not necessary for the Christ to suffer before entering his glory? He felt under constraint, even under compulsion: “I have a baptism to undergo, and how distressed I am [RSV "constrained," literally "hemmed in"] until it is completed!” (Lk 12:50).

So then, although he knew he must die, it was not because he was the helpless victim either of evil forces arrayed against him or of any inflexible fate decreed for him, but because he freely embraced the purpose of his Father for the salvaton of sinners, as it had been revealed in Scripture.

This was the perspective of Jesus on his death. Despite the great importance of his teaching, his example, and his works of compassion and power, none of these was central to his mission. What dominated his mind was not the living but the giving of his life. This final self-sacrifice was his “hour” for which he had come into the world. And the four Evangelists, who bear witness to him in the Gospels, show that they understand this by the disproportionate amount of space which they give to the story of his last few days on earth, his death and resurrection. It occupies between a third and a quarter of the three Synoptic Gospels, while John’s Gospel has justly been described as having two parts, “the book of the signs” and “the book of the Passion,” since John spends an almost equal amount of time on each.

**********

He determined to go to Jerusalem! (by James Smith, 1867)

“He determined to go to Jerusalem!” Luke 9:53 

And Jesus well knew the sufferings which would befall Him there! But such was His zeal for God, and such His love to us — that He was willing to go anywhere, suffer anything, or do anything — that would honor God or do us good. 

He went to Jerusalem — that we might not go to Hell. 
He was condemned — that we might be justified. 
He was punished — that we might go free. 
He died — that we might have eternal life. 

Precious Lord Jesus, may I ever be willing . . .
  to go anywhere for You, 
  to do anything for You, or 
  to suffer anything in Your cause.

Source/Forrás: An excerpt from John Stott’s The Cross of Christ (Colorado Springs, Colorado; Navpress; 2011) p. 37-38, source here and http://gracegems.org/Smith5/food_for_the_soul.htm Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

4 hozzászólás

Hazafelé – 2. rész (On Our Way Home – Selected Quotes, part 2)

pilgrims-river

Keresztyén és Reményteljes átkelnek a halál folyóján (John Bunyan: A zarándok útja)

„Viselj gondot az életedre, és akkor az Úr gondot fog viselni a halálodra!” – George Whitefield (1714-1770) 

**********

„Mikor eljön az ideje annak, hogy meg kell halnod, nem kell félned – mert a halál sem választhat el téged Isten szeretetétől!” – Charles H. Spurgeon (1834-1892) 

**********

„Annak, akinek feje a mennyben van, nem kell félnie attól, hogy lábát a sírba tegye.” – Matthew Henry (1662-1714)

**********

„Ha visszafordulok, az halált jelent; ha előrehaladok, az halálfélelmet – a halálon túl viszont örök életet. Tehát előremegyek!” – John Bunyan

„Hadd jöjjön csak az elmúlás, amikor jönnie kell – a kereszténynek semmilyen bántást nem tud szerezni, mert nem lesz más, csak egy átmenet a börtönből a palotába; a bajok tengeréből a megnyugvás kikötőjébe; a minket körülvevő ellenség-tömegből az igaz, szerető és hűséges barátok megszámlálhatatlan seregébe; a szégyenből, gyalázatból és megvetésből a felettébb nagy és örök dicsőségbe!” – John Bunyan (1628-1688) 

**********

„Nemcsak a pátriárkák és próféták, hanem az apostolok, evangélisták, mártírok, tanítók és szentek – mindannyian, minden korból és nyelvből, népből és nemzetből; mindazok, akiket Isten már tökéletessé tett; fiatalok és idősebbek; fiúk és hajadonok; a korán tökéletessé váltak és a deresebb hajú, még szentségben járók; a szegények, és mindazok, akik szegénnyé lettek a mennyek királyságáért – mind-mind hívnak minket hűséges életük és békés haláluk által, mintegy hívón intve nekünk a mennyei Édenből, azt mondva: Tudjuk, kinek hittünk; Őt, akit kerestünk (igen, Őt, aki keresett bennünket), megtaláltuk; akit választottunk, most már a miénk; egy dolgot kértünk az Úrtól, erre vágytunk: hogy megláthassuk az Úr szépségét, és elmehessünk szent templomába. És most már az Ő tornácaiban lakozunk, az Úr szent arcát szemléljük, és beteljesedtünk annak szeretetével, akit bár nem láttuk, de hittünk Benne, és akit szerettünk.” – E.B. Pusey (1800–1882), anglikán lelkész

**********

A hitünk szemének nagyszerű tárgya! (C.H. Spurgeon)

„Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók!” 2 Kor. 4:18

Keresztény zarándokutunkon többnyire jó – ha mindig előre tekintünk. Előrefelé van a korona – és előrefelé van a célunk. S legyen bár azért, hogy reményt, örömet, vagy éppen vigaszt merítsünk; vagy azért, hogy szeretetünket még inkább inspiráljuk – de végső soron a hitünk szemének nagyszerű tárgya a jövő kell, hogy legyen!

A jövőbe tekintve – a keresztény látja, hogy a bűn messzire el lesz vetve, a bűn és a halál hatalmában álló test megsemmisül, a lélek tökéletessé válik, és alkalmassá arra, hogy az örök dicsőség részese lehessen. Ám még távolabbra tekintve, a hívő a maga tisztán látó szemével azt is látja, hogy már átkelt a halál folyóján. Látja magát…
 amint belép a gyöngykapukon át;
 amint több mint győztesként ujjongva köszöntik;
 amint Krisztus keze megkoronázza;
 amint Jézus karja átöleli;
 amint megdicsőül Ővele együtt; és
 leültetik, hogy Vele üljön az Ő trónján!

A dicsőséges, reám váró jövőn való elmélkedés enyhíteni tudja a múlt sötétségét és a jelen komorságát. A menny örömei minden földi szomorúságért bizonyosan kárpótolni fognak! 

Félelmeim, csituljatok, csendesedjetek! A halál nem más, csak egy keskeny folyam – és már hamar át is gázoltál rajta! A halál – mily rövid! A halhatatlanság – mily végtelen! Az idő – mily rövid! Az örökkévalóság – mily hosszú! Az út annyira, annyira rövid! Már mindjárt ott is vagyok!

„Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését!” 2 Tim. 4:8

**********

Jobb a vége, mint a kezdete! (C.H. Spurgeon)

Tudom, van a szívetekben egyfajta hajlandóság arra, hogy sajnálkozzatok afölött, milyen sok év eltelt már, de – drága testvéreim és testvérnőim az Úrban – ha valóban így tennétek, akkor véleményem szerint egy olyan oktalan hibába esnétek, mely nem méltó olyan hívőkhöz, akik már ilyen sokévnyi tapasztalattal rendelkeznek! Nézzétek csak például, John Bunyan hogyan írta le Keresztyén előrehaladását.

Úgy írta le Keresztyént, mint aki a Mennyei Város felé tartó zarándokútját egy felette nagy és őt súlyosan nyomó teherrel kezdte; a félelem miatt a kezeit tördelte, és futva menekült, mert rettegett, hogy Romlás Városának pusztulásakor neki is vége lesz. S alig tett meg egynapi utat, máris nyakig merült a Csüggedés Mocsarában, és ott vergődött a sárban.

Igen, ez volt zarándokútja kezdete, de nézd csak meg a végét – eljutott a folyóhoz, belemártja lábát, és bár a víz hideg, ez mégsem állítja meg őt. S mikor már félúton jár a folyóban, hogyan is ábrázolja őt Bunyan? Az angyalok hívón intenek neki a túloldalról – ugyanazok az angyalok, kiknek hangja korábban jól hallhatóan és oly édesen csengett a folyó túlpartja felől akkor, amikor Keresztyén még az Eljegyzés Országának gyönyörű ligetében vándorolt, és ahol megpihent az illatos virágok között.

Most pedig eléri a túlsó oldalra vivő folyó partját, és – maga mögött hagyva bűneit, kételyeit, gyengeségeit és halandóságát – a testéből kiszabadult lelke felmegy a mennyei földre, és a kísérő angyalok odavezetik őt az arannyal kikövezett város gyöngykapujához! Ó, a szellemi élet vége és beteljesedése végtelenül jobb, mint a kezdete! Hasonlítsd csak össze a Csüggedés Mocsarát a Mennyei Várossal, és az emberi értelemnek egyszerűen muszáj észrevennie: a hívő életnek mennyivel jobb a vége, mint a kezdete!

ENGLISH:

pilgrim

“Take care of your life and the Lord will take care of your death.” – George Whitefield

**********

“When the time comes for you to die, you need not be afraid, because death cannot separate you from God’s love.” – Charles H. Spurgeon

**********

“He whose head is in heaven need not fear to put his feet into the grave.” – Matthew Henry

**********

“To go back is nothing but death: to go forward is fear of death, and life everlasting beyond it. I will yet go forward.” – John Bunyan

“Let dissolution come when it will, it can do the Christian no harm, for it will be but a passage out of a prison into a palace; out of a sea of troubles into a haven of rest; out of a crowd of enemies, to an innumerable company of true, loving, and faithful friends; out of shame, reproach, and contempt, into exceeding great and eternal glory.” – John Bunyan

**********

“Not patriarchs only and prophets, but apostles, evangelists, martyrs, teachers, saints, all, of every age and tongue, and people and nation, who have been perfected, young and aged, boys and virgins, the early-perfected and grey-haired holiness, the poor, and they who have made themselves poor for the kingdom of heaven, call us by their faithful lives, and peaceful deaths, beckon us, as it were, from Paradise, and tell us, We know Whom we have believed ; Whom we sought (yea, Who sought us), we have found ; Whom we chose, we have ; one thing we asked of the Lord, this we have desired : to behold the fair beauty of the Lord, and to visit His temple. And now we dwell in His courts, and behold His face, and are filled with His love, whom, not seeing, we believed and loved.” – E.B. Pusey (1800 – 1882), Anglican clergyman

**********

The grand object of the eye of faith! (Charles Spurgeon)

“We fix our eyes not on what is seen — but on what is unseen. For what is seen is temporary, but what is unseen is eternal!” 2 Corinthians 4:18

In our Christian pilgrimage it is well, for the most part — to be looking forward. Forward lies the crown — and onward is the goal. Whether it is for hope, for joy, for consolation, or for the inspiring of our love — the future must, after all, be the grand object of the eye of faith!

Looking into the future — the Christian sees sin cast out, the body of sin and death destroyed, the soul made perfect, and fit to be a partaker of eternal glory. Looking further yet,the believer’s enlightened eye can see death’s river passed. He sees himself . . .
 enter within the pearly gates,
 hailed as more than conqueror,
 crowned by the hand of Christ,
 embraced in the arms of Jesus,
 glorified with Him, and
 made to sit together with Him on His throne!

Contemplation of my glorious future may well relieve, the darkness of the past, and the gloom of the present! The joys of heaven will surely compensate for the sorrows of earth! 

Hush, hush, my fears! Death is but a narrow stream — and you shall soon have forded it! Death — how brief! Immortality — how endless! Time — how short! Eternity — how long! The road is so, so short! I shall soon be there!

“In the future, there is reserved for me the crown of righteousness, which the Lord, the righteous Judge, will give me on that day; and not only to me — but to all those who have loved His appearing!” 2 Timothy 4:8

**********

The End is Better than the Beginning! (C.H. Spurgeon)

I know there is a tendency in your minds to regret that so many years have gone, but, my dear Brothers and Sisters in the Lord, if you should do so, I think you would be guilty of a folly unworthy of a Believer with such a long experience! Take John Bunyan’s picture of the Christian’s progress.

He describes Christian as starting on his pilgrimage to the Celestial City with a burden on his back that pressed him down, wringing his hands for fear and running because he is afraid that he will be destroyed in the City of Destruction. He has not gone a day’s journey before he is up to his neck in the Slough of Despond and floundering in the mire!

This is the beginning of the pilgrimage, but look at the end—he has come to the river, he dips his foot into it and though it is chill and cold, it does not stop him. When he gets midway in the river, how does Bunyan picture him? The angels beckon him from the other side—those very angels whose voices he had heard ringing clear and sweet across the stream when he wandered in the groves of Beulah and sat among the spices there.

And now he reaches the bank on the other side and, leaving his sins, his doubts, his infirmities and his mortality behind, his disembodied spirit goes up to the celestial land and angel attendants conduct him to the pearly gates of the golden-paved city! Oh, infinitely better is the end of a spiritual life than the beginning! Contrast the Slough of Despond with the Celestial City and human intellect cannot fail to see how much better, how infinitely better, the end is than the beginning!

Source/Forrás:
http://www.godrules.net/library/spurgeon/NEWspurgeon_a9.htm;
https://www.facebook.com/ChristianDevotionalReadings;
http://www.gracegems.org/2013/12/sufferings.html; http://www.gracegems.org/09/03/eye.html;
and an excerpt from „Selections from the Writings of Edward Bouverie Pusey, D.D.”, source herehttp://www.ccel.org/ccel/spurgeon/sermons53.lii.html;
http://www.fnwvredcross.org/20-famous-christian-quotes-about-death.htm.
Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 177 követőhöz

%d blogger ezt szereti: