2 hozzászólás

Drága sebek! (Precious Wounds! by C.H. Spurgeon)

jesus wounds

“Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Ján. 20: 27-29)

„És láttam, hogy a trónus közelében …ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek.” Jel. 5:6

Miért van az, hogy a mi felmagasztalt Megváltónk úgy jelenik meg a mennyben, hogy sebei jól láthatók rajta? Azért, mert Jézus sebei az Ő dicsősége, ékszerei, az Ő szent díszei! A hívő szemében Jézus sokkal gyönyörűbb azért, hogy „fehér és piros” (Én.én. 5:10) – fehér az ártatlansága miatt, és piros, mert saját vére által színeződött be. Úgy látjuk Őt, mint páratlan tisztaságú ‘Liliomot’, és mint saját vérétől pirosló ‘Rózsát’. Krisztus az Ő egész életét és tanítását tekintve gyönyörű – de soha nem volt még annyira párját ritkító, mint mikor a kereszten függött! Ott szépsége tökéletességében, jellemvonásai teljességében, szeretete megnyilatkozásában és személyisége teljes kifejeződésében láthatjuk Őt!

Szeretett testvéreim, Jézus sebei sokkal szebbek, mint az összes földi király minden ékessége és pompája együttvéve! A töviskorona szebb és vonzóbb bármely fejedelmi fejdísznél. Jézus úgy jelenik meg, mint ‘Megöletett Bárány': ez volt az ‘udvarló ruhája’, melyben megnyerte és megváltotta lelkünket tökéletes engesztelő munkája által. Sebei nemcsak az Ő ékessége, hanem szeretetének és győzelmének trófeái is! Jézus megváltott a maga számára egy hatalmas sokaságot, melyet senki sem tud megszámolni – és sebei e kemény harc emlékeztetői. Ó, ha Krisztus örömét leli abban, hogy emlékezetében tartja a népéért való szenvedésének jeleit és gondolatát, mennyivel inkább kell nekünk értékesnek tartanunk az Ő sebeit!

…Ha egyetlen szó sem hallatszana – sebei lennének azok az ajkak, melyek szeretetét hirdetik! A legékesebben beszélő ajkak, melyek valaha is csak szóltak: Krisztus sebei! Hallgasd, figyelj csak! Vére minden egyes cseppje ezt mondja: „Békesség!” Minden sebe ezt kiáltja: „Megbocsátás! Élet, örök élet!”

**********

Mik ezek a sebek? (C.H. Spurgeon)

Ó, Úr Jézus, mik azok a sebek a Te oldaladon és kezeiden?

Az Úr  így válaszol:
„Ezeket akkor szereztem, mikor érted szenvedtem.
Hogyan feledhetnélek el valaha is? Hisz’ tenyerembe véstelek fel!
Hogyan ne tudnék mindig emlékezni rád?
A lándzsa a szívem közepébe véste be nevedet!”

Nézz Jézusra, aki meghalt, akit eltemettek és aki feltámadott, és mondd: „Ő szeretett engem és életét adta értem!” Nincs más, mi a meglankadt hitet úgy helyre tudná állítani, mint a megsebzett Megváltó látványa! Nézz hát Őreá, te lélek, és nyerj életet az Ő halálának bizonyítékai által! Gyere, és hit által tedd ujjaidat a szögek helyére, és e sebek kigyógyítanak téged minden hitetlenségedből. A mi Urunk sebei: az Ő szeretetének jelei!

**********

„Mikor a feltámadt Krisztus meg akarta győzni a tanítványait arról, hogy Ő valóban az a Jézus, akit ők ismertek, megmutatta nekik a kezeit. Sebei bármely szónál ékesebben beszéltek. A Kereszt jelei mindörökre szólóan tanúskodnak Krisztus engesztelő áldozatáról. Ő most már mindörökké azzá vált, akivé a Kereszt tette. Ez minden időre és az egész örökkévalóságra determinálta azt, hogy Jézus nem pusztán csak egy szimpla tanító, vagy próféta, vagy hős – hanem az emberiség Megváltója. Halála mindörökre meghatározta jellemét: Ő lett ‘a megöletett Bárány’, a tökéletes, Istennek egyszer s mindenkorra felajánlott áldozat, melynek alapján mindörökre szólóan a Világ Megváltójává vált. Sebei az Ő megváltást hozó áldozatának a jelei.” (W. Lawson Jones, metodista lelkész)

ENGLISH:

“Then I saw a Lamb, looking as if it had been slain, standing in the center of the throne!” Revelation 5:6 

Why should our exalted Lord appear in heaven with His wounds? The wounds of Jesus are His glories, His jewels, His sacred ornaments. To the eye of the believer, Jesus is lovely, because He is “white and ruddy”; white with innocence, and ruddy with His own blood. We see Him as theLily of matchless purity and as the Rose crimsoned with His own gore. Christ is lovely in His life and His teaching but oh! there never was such a matchless Christ as He who hung upon the cross! There we behold all His beauties in perfection, all His attributes developed, all His love drawn out, all His character expressed!

Beloved, the wounds of Jesus are far more lovely in our eyes than all the splendor and pomp of kings! The thorny crown is more attractive than any imperial diadem. Jesus wears the appearance of a slain Lamb as His court dress in which He wooed our souls, and redeemed them by His complete atonement. Nor are these only the ornaments of Christ they are the trophies of His love and of His victory! He has redeemed for Himself a great multitude whom no man can number and these scars are the memorials of the fight! Ah! if Christ delights to retain the thought of His sufferings for His people how precious should His wounds be to us! 

…If there were not an audible word, those wounds are the mouths which speak of His love! The most eloquent mouths that ever spoke are the wounds of Christ! Listen! Listen! Every drop of blood says, “Peace!” Every wound says, “Pardon! Life, eternal life!”

**********

What are those wounds? (by Spurgeon)

O Lord Jesus, what are those wounds in your side, and in your hands? 

He answers–
“These I endured when suffering for you.
How can I forget you? I have graven you upon the palms of my hands.
How can I ever fail to remember you?
On my very heart the spear has written your name.”

Look at Jesus, dead, buried, risen, and then say, “He loved me, and gave himself for me!” There is no restorative for a sinking faith like a sight of the wounded Saviour. Look, soul, and live by the proofs of his death! Come and put your finger, by faith, into the print of the nails, and these wounds shall heal you of unbelief. The wounds of our Lord are the tokens of his love.

**********

“When the risen Christ desired to convince His disciples that He was indeed the Jesus they had known, He showed them His hands. His scars were more eloquent than any words. The marks of the Cross will for ever bear witness to the atoning sacrifice of Christ. He is forever what the Cross made Him. It determined for all time and eternity that Jesus should be not a mere teacher or prophet or hero, but the Redeemer of mankind. His death for ever fixed His character as ‘The Lamb which was slain’, the perfect offering to God made once and for all, in virtue of which He is eternally the Saviour of the World. His scars are the marks of His redeeming sacrifice.” – W. Lawson Jones

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/1/precious_wounds.htm; http://www.gracegems.org/09/04/scars.html and http://www.gracegems.org/6/what_are_those_wounds.htm and an excerpt from W. Lawson Jones’ “The Throne of Christ and other Addresses”, 1947. p. 80. . Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

6 hozzászólás

Ha a hitünk megáll a keresztnél… (If our faith stops at the cross by J.R. Miller)

– J.R. Miller, “Life’s Byways and Waysides”,  1907

Jesus_holding_hand

Az asszonyok illatszereket hoztak, és arra számítottak, hogy Jézus testét ott találják majd a sírban, temetési gyolcsokba tekerve. „Nincsen itt – feltámadott!” – mondta az angyal. (Mát. 28:6)

Túl sok keresztény Krisztust még mindig a halottak között keresi! Nem jutnak túl a kereszten és a síron. Krisztust csak úgy látják, mint Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Úgy gondolnak Rá, mint aki szenvedése és halála által bevégezte az emberiség megváltására vonatkozó, teljes munkáját. Nem gondolnak az élő Krisztusra, aki folyamatosan közbenjár értük a mennyben, és aki itt a földön egy szeretetteljes kapcsolatban mindig velük van.

A keresztet soha nem szabad elfelednünk! Egy nagyon is valós értelemben Krisztus azáltal mentette meg az övéit, hogy önmagát adta értük. Az isteni szeretetnek a legteljesebb, legtökéletesebb kijelentése, melyet a föld valaha is látott – a kereszt volt! Ott Isten szíve megtört – hogy az élet folyamai kiáradhassanak, életet adva a haldokló világnak. Ha a hitvallásunkból kihagyjuk a meghalt Krisztust – akkor kihagyjuk magát a megváltást. Minden tantételünkön, teológiánkon, az egész keresztény életünkön – a szögek nyomai a próbajelek! Az, aki elhomályosítja Krisztus keresztjének ragyogását – kioltja a keresztény reménység fényét, amely pedig egyedül képes arra, hogy megvilágosítsa az emberi lelkeket, hogy elindulhassanak a mennyei haza felé. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus meghalt – miérettünk!

Ám ha a hitünk megáll a keresztnél – akkor elmulasztjuk Krisztus teljes kijelentésének az áldását. Nem pusztán csak egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki tizenkilenc (korunkban: húsz – a ford.) évszázaddal ezelőtt meghalt értünk, hogy megmentsen minket – hanem egy olyanra, aki szintén életben is van – hogy egy velünk való, szeretetteljes közösségben mindig oldalunkon járjon.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki itt és most meg tudja hallgatni imáinkat.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, kinek lábához bűnbánó szívvel oda tudunk kuporodni, mikor vétkezünk.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, akit segítségül tudunk hívni, mikor heves csata dúl ellenünk.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, akit érdekel a hétköznapi életünk minden ügyes-bajos dolga, és aki segíteni tud nekünk a szükség idején.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki a mi igaz Barátunk tud lenni – aki szeret minket, és mindig szorosan mellettünk jár.
Nem csak egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki egyetlen hatalmas tettével megmentett minket évszázadokkal ezelőtt – hanem egy olyanra, aki folyamatosan megment minket, és aki az Ő szeretettől lüktető, gyengéd szívével ma is, és mindig az oldalunkon jár.

Nem kevesebb – csak egy élő Krisztus felel meg számunkra! És pontosan ez az, amit az Evangélium elénk tár: arról beszél nekünk, aki most is él. Az Úr halott volt – a szögek nyomai ott láthatók kezén – de most már él örökké! Feltámadott! Szeret minket – most, ma és mindig. Örökké velünk van!

Szívünk csak akkor talál megelégedettséget – ha felismerjük az élő Krisztus igazságának a valóságát! Mindannyian vágyunk egy olyan bensőséges barátságra, ami baráti szimpátiával, a jóra való ösztönzéssel, társasággal, menedékkel, élettel és vigasszal lép be az életünkbe. Az élő Krisztus: mindez a mi számunkra!

„Ennekokáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük!” Zsid. 7:25

**********

Egy élő, szerető, személyes Megváltó! (J.R. Miller)

Azt szoktuk mondani, hogy Krisztus megmentett minket azáltal, hogy meghalt értünk a kereszten. És ez egy alapvető értelemben igaz is. Soha nem menekülhettünk volna meg, ha nem halt volna meg értünk.

Ám valójában azáltal lettünk megmentve, hogy egy élő, szerető, személyes Megváltóval lett kapcsolatunk – akinek kezébe oda tudjuk tenni az életünk minden egyes dolgát; és, aki Barátunkká, segítőnkké, őrizőnkké és terheink hordozójává lesz – aki a mi mindenünkké válik.

A keresztény hitünk nem pusztán annyi, hogy a bűneinket az Isten Bárányára tesszük, és az Ő egyetlen, nagy áldozatában bízunk; hanem teljes valónkkal odaborulunk annak a szerető és élő Személynek a szívére, kinek barátsága onnantól kezdve életünk legédesebb örömévé válik!

„Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem!” Gal. 2:20

ENGLISH:

The women had brought spices, expecting to find Jesus’ body wrapped in burial garments, lying in the tomb. “He is not here — He has risen!” said the angel. (Matthew 28:6)

Too many Christians look yet for their Christ, among the dead. They do not get beyond the cross and the grave. They see Christ, as only the Lamb of God who takes away their sin. They think of Him as accomplishing in His sufferings and death, the whole of His work of human redemption. They do not think of a living Christ who intercedes for them in Heaven, and who walks with them on earth in loving companionship.

The cross must never be forgotten! In a certain very real sense — Christ saved His people by giving Himself for them. The cross was the fullest, most complete revealing of divine love, which earth has ever seen! There the heart of God broke — that its streams of life might flow out to give life to the perishing world. To leave a dying Christ out of our creed — is to leave out salvation. The prints of the nails are the proof-marks on all doctrine, on all theology, on all Christian life. He who dims the luster of the cross of Christ — is putting out the light of Christian hope, by which alone souls can be lighted homeward. We must never forget that Jesus died — died for us!

But if our faith stops at the cross — it misses the blessing of the fullest revealing of Christ. We do not merely need a Savior who nineteen hundred years ago went to death to redeem us — but one who also is alive — to walk by our side in loving companionship.
We need a Savior who can now hear our prayers. 
We need a Savior to whose feet we can now creep in penitence, when we have sinned. 
We need a Savior to whom we can now call for help, when the battle is going against us. 
We need a Savior who is now interested in all of the affairs of our common life, and who can assist us in time of need. 
We need a Savior who can now be our real Friend — loving us, keeping close beside us always.
We not only need a Savior who saved us by one great act wrought centuries ago — but one who continually saves us by His warm heart throbbing with love today, walking ever by our side.

Nothing less than a living Christ will do for us! That is what the gospel brings to us. It tells us of Him who lives. He was dead — the nail-prints are in His hands — but He is now alive forevermore! He is risen! He loves us now, today, always. He is ever with us!

It is only as we realize the truth of a living Christ — that our hearts are satisfied. We crave a personal friendship which will come into our life with its sympathies, its inspirations, its companionship, its shelter, its life, its comfort. All this, the living Christ is to us.

“Therefore He is able to save completely those who come to God through Him, because He always lives to intercede for them!” Hebrews 7:25

**********

A living, loving, personal Savior (J.R. Miller)

We are in the habit of saying that Christ saved us by dying for us on the Cross. In an important sense this is true. We never could have been saved, if He had not died for us. 

But we are actually saved by our relation to a living, loving, personal Savior—into whose hands we commit all the interests of our lives; and who becomes our friend, our helper, our keeper, our burden bearer—our all in all. 

Christian faith is not merely laying our sins on the Lamb of God and trusting to His one great sacrifice; it is the laying of ourselves on the living, loving heart of one whose friendship becomes thenceforward the sweetest joy of our lives! 

“The life I now live in the flesh, I live by faith in the Son of God, who loved me and gave Himself for me!” Galatians 2:20 

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2012/06/cross.html and http://gracegems.org/Miller/in_green_pastures5.htm Ford.: wordwatcherdawn

5 hozzászólás

Nincs még egy ilyen Forrás! (There never was a fountain like this! by Alexander Smellie)

– Alexander Smellie, “The Hour of Silence” 1899

blood of jesus1

„Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen!” Zak. 13:1

„Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűnből!” 1Ján. 1:7

Van még egy folyó, melynek folyamai megörvendeztetik Isten Városát. Egy olyan folyó ez, melynek vizei inkább vérvörösek, semmint kristályosan áttetszők. Jézus Krisztus vére ez – az Ő élet-hordozó vére, melyet azon a gyalázatos keresztfán a mi megváltásunkért ontott ki, és ami megtisztít minket minden bűnünkből.

Már rengetegen megbizonyosodtak ezen áldott forrás drága erejéről – egy akkora sokaság, melyet nincs ember, ki meg tudna számolni! Keletről és nyugatról, északról és délről; Krisztus korai hajnalának időszakától kezdve egészen a mai, modern korunkig  – rengetegen odatolongtak már e forrás széléhez, és egyre csak jönnek és jönnek. Mindaz, aki csak akar, lehajolhat e forráshoz, ihat belőle és élhet általa!

Ilyen folyamatos és állandó hatékonyság rejlik e forrásban. Nem olyan ez, mint a Bethesda tava, melyet csak időszakonként töltött be valamely furcsa és megelevenítő erő. A drága, megöletett Bárány soha nem veszíti el szent megmentő erejét! A kereszt minden pillanatban a bűnbocsánat eszköze. Jézus vére megtisztít – és tisztító erejét mindörökre szólóan, korszakokról korszakokra megőrzi.

Ezért van az, hogy e ‘vérvörös folyam’ ennyire egyetemesen és végtelen hatalmúan eredményes. Minden bűnömből tisztára mos engem:
  a titkos bűneimből – és a harsányan kiabáló bűneimből;
  a fiatalságom bűneiből – és az idősebb korom bűneiből;
  a mások elleni bűneimből – és a saját magam ellen elkövetett bűneimből;
 az Istentől még elidegenedett korszakom bűneiből – és azon sötét és még utálni-valóbb bűneimből is, melyeket azóta követtem el, hogy Hozzá hazajöttem.

Nincs még egy ilyen forrás! Ehhez hasonlót még soha nem fedeztek fel; ilyet emberi képzelet ki sem gondolhatott! E forrás utolérhetetlen, páratlan, egyedülálló. Én már megmosakodtam – és naponta meg is mosakszom – ebben, hogy mindig tiszta lehessek!

Van egy forrás, szent vérrel teljes,
mely Immánuel ereiből ered;
és a bűnösök, kik ebben megmártóznak
minden bűn-foltjuktól megtisztulnak!

A haldokló tolvaj örült, hogy megláthatta
a maga idejében e forrást, akkor ott;
és én is, ki szintén ily nagy bűnös vagyok,
megtisztulni csak e forrásnál tudok!

Drága megöletett Bárány, a te véred
soha nem veszíti el szent erejét,
míg végül Isten megváltott Egyháza
megmenekül, hogy többé ne vétkezzék!

Mióta csak megláttam hit által e folyamot
mely a Te vérző sebeidből fakad,
a megváltó szeretet lett és marad mindig témám,
míg a földi életem csak tart!

Mikor e szegény, dadogó nyelvem
már csendesen a sírban nyugoszik,
egy nemesebb, édesebb dalban
fogok hatalmas, megmentő erődről zengeni!

(William Cowper, 1731-1800)

ENGLISH:

“On that day a fountain will be opened to the house of David and the inhabitants of Jerusalem, to cleanse them from sin and impurity!” Zechariah 13:1 

“The blood of Jesus Christ cleanses us from all sin!” 1 John 1:7

There is another river, the streams of which make glad the City of God. It is a river whose waters are crimson red, rather than crystal clear. The blood of Jesus Christ cleanses us from all sin — His life-blood, shed for our redemption on the shameful tree.

So many have proved the potency of this blessed fountain — a great multitude which no man can number! From the East and the West, the North and the South; from the early dawn of Christ, and the modern home — they have pressed to its brink, and they are pressing still. Whoever is willing, may stoop down and drink and live!

Such continuous and permanent efficacy resides in the fountain. It is not like the Pool of Bethesda, endowed with a strange and vitalizing virtue only at intervals. The dear dying Lamb never loses His power to save. The Cross is at every moment, the instrument of pardon. The blood cleanses — retains its capacity of cleansing perennially, age after age.

And so universally and omnipotently successful these blood-red waters are. From all my sin they will purge me:
  my secret sins — and my presumptuous sins,
  my sins of youth — and my sins of old age,
  my sins against others — and my sins against myself,
  my sins when I was a stranger to God — and my darker and more hateful sins since I came home to Him.

There never was a fountain like this! Exploration has not discovered its like, nor has imagination ever conceived it! It is peerless, matchless, unique. Surely I have washed and am daily washing in it, that I may be clean!

There is a fountain filled with blood 
drawn from Emmanuel’s veins; 
and sinners plunged beneath that flood 
lose all their guilty stains! 

The dying thief rejoiced to see 
that fountain in his day; 
and there may I, though vile as he 
wash all my sins away!

Dear dying Lamb, Your precious blood 
shall never lose its power 
till all the ransomed church of God 
be saved, to sin no more! 

E’er since, by faith, I saw the stream 
Your flowing wounds supply, 
redeeming love has been my theme, 
and shall be till I die! 

When this poor lisping, stammering tongue 
lies silent in the grave, 
Then in a nobler, sweeter song, 
I’ll sing Your power to save! 

(William Cowper, 1731-1800)

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2013/11/fountain.html Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

3 hozzászólás

Íme az Ember! (Behold the Man!)

"It is finished!"

“Elvégeztetett!” (Ján. 19:30)

Lásd Őt! (C.H. Spurgeon)

Lásd Őt – a kezeket, melyek fenntartják a világot, szögek tartják.

Lásd Őt – a vállak, melyek az eget támasztották, ráhanyatlanak a keresztre.

Nézz Őreá – annak szeme, kinek pillantása a napot felragyogtatja, lecsukódik a sötétségbe.

Nézz Őreá – annak lábait, ki a hullámokon járt és szférákat formált, rideg vas szegezi az átkozott fához.

Gyere és nézd meg kezeit – gyengék, de erőtlenségükben is feléd vannak kinyújtva, hogy téged megmentsenek.

Jöjj, nézd meg szívét – megszakadt, de hasadékában el tudsz rejtőzni.

Nézd meg szemeit – már csukódnak a halálba, mégis olyan fénysugár árad belőlük, ami megvilágosítja sötét szívedet!

**********

Íme, az Ember! (James Smith, 1865)

„Íme az Ember!” Ján. 19:5

Megostorozták, töviskoronát tettek fejére, egy régi bíborpalástot adtak rá, ököllel vertek arcába – és most Pilátus elővezetteti Őt, mondván: „Íme, az Ember!”

Egész élete során Jézus szent, ártatlan, szeplőtelen és kegyelemmel teljes volt, és szerte járt mindenhol, jót cselekedve. Mivel azonban elítélte a bűnt, és azt követelte, vessük alá magunkat Isten igazságosságának – utálták, üldözték és meggyilkolták Őt!

Tekintsünk hát most erre az Emberre! Telve volt mindazon erényekkel, melyek az igaz emberséget ékesíteni tudják. Lásd meg szelídségét, kedvességét, türelmét, hitét, erős voltát, könyörületességét, és az Isten és emberek iránti, tökéletes szeretetét! Ó, mily tökéletes jellem! Milyen tökéletes kiábrázolódása a szentségnek!

Tekints Reá – és imádd Őt szívedből!
Tekints Reá – és bízz Benne fenntartások nélkül!
Én lelkem, ímhol az Ember!

Lásd meg…
  az Ő szomorúság-sújtotta arcát,
  megtört testét,
  megszakadó szívét,
  vérző szemöldökét –
Ő mindezt érted szenvedte el!

Lásd meg Őt, és…
  soha ne kételkedj szeretetében;
  soha ne kérdőjelezd meg szavahihetőségét;
  se ne félj ellenségeidtől;
  se ne rettegj mennyei Atyád haragjától!

Tekints Őreá úgy, mint…
  aki maga a bizonyíték arra, Isten mennyire szeret téged;
  aki maga a megerősítés Isten minden, neked adott ígéretére;
  aki maga a biztosíték mindazon áldásokra, melyeket Isten elébed helyezett.

Tekints Őreá – és érez együtt Vele; nézz rá a Megfeszítettre, és ‘sirasd Őt’!

Tekints Őreá – és szánd oda életedet Neki újra, egy friss módon!

Tekints Őreá – és feszítsd meg testi természetedet annak minden szenvedélyével és kívánságával együtt!

Tekints Őreá – egészen addig, míg csak nem keletkezik egy mély, tartós benyomás a szívedben, és míg el nem távozik tőled teljesen a bűn szeretete!

Tekints Őreá – mikor az isteni gondviselés okozta történések miatt esetleg morgolódnál, panaszkodnál, vagy elégedetlenkednél.

Tekints Őreá – mikor a sátán vagy a világ bűnre akar csábítani téged, vagy el akar távolítani téged Istenedtől.

Tekints Őreá – mikor a halállal kell majd szembenézned, és mikor már sírod vár téged.

„Íme az Ember!”

Nézd Őt – és szeresd Őt még jobban!
Nézd Őt – és hasonulj Hozzá még jobban!
Nézd Őt – és szolgáld Őt még jobban!

…Adja Isten, hogy a Fájdalmak Férfia naponta ott legyen a szemeim előtt!

És hadd tekintsek majd akkor is Őreá – mikor eljön hatalomban és nagy dicsőségben! Milyen nagy ellentét lesz az Ő első és a második eljövetele között:
az Ő keresztje akkor – és most az Ő trónja;
a töviskoronája – és most a dicsőség koronája;
ahogyan megjelent Pilátus és a zsidó csőcselék előtt – és ahogy majd körbeveszik Őt a mennyei seregek, és minden szentje ott lesz Vele!

„Íme az Ember!”

ENGLISH:

LOOK! (by Spurgeon)

See him– The hand that poises the world hangs on a nail.

See him– The shoulders that supported the skies are drooping over the cross.

Look at him– The eyes whose glances light up the sun are sealed in darkness.

Look at him– The feet that trod the billows and that shaped the spheres are nailed with rude iron to the accursed tree.

Go see his hands; they are weak, but in their weakness they are stretched out to save you.

Come view his heart– it is torn, but in its cleft you may hide yourself.

Look at his eyes– they are closing in death, but from them comes the ray of light that shall kindle your dark spirit.

**********

Behold the Man! (James Smith, 1865)

“Behold the Man!” John 19:5

They scourge Him, crown Him with thorns, clothe Him with an old purple robe, smite Him with their fists — and now Pilate brings Him forth, saying, “Behold the Man!”

In His whole life He was holy, harmless, undefiled, full of mercy, and went about doing good. Yet, because He condemned sin, and required submission to God’s righteousness — He was hated, persecuted, and murdered!

Let us behold this Man! He exercised all the virtues which could adorn humanity. See His meekness, gentleness, patience, faith, fortitude, pity, and perfect love to God and man. O lovely character! O perfect pattern of holiness! 

Behold — and adore Him heartily. 
Behold — and trust in Him implicitly. 
My soul, behold the man! 

See . . .
  His grief-stricken countenance,
  His battered frame,
  His breaking heart,
  His bleeding brow; 
He is enduring all this for you! 

Behold Him, and . . . 
  do not doubt His love, 
  nor question His veracity, 
  nor fear your foes,
  nor dread your heavenly Father’s wrath! 

Behold Him, as . . .
  the proof of God’s love to you, 
  the confirmation of all the promises made to you,  
  the pledge of all the blessings set before you. 

Behold Him — and sympathize with Him; look on the pierced One, and “mourn for Him.” 

Behold Him — and give yourself afresh unto Him!

Behold Him — and crucify your flesh with its passions and lusts. 

Behold Him — until a deep impression is made upon your heart, and the love of sin departs! 

Behold Him — if tempted to murmur, or complain, or repine at any of the dispensations of Divine Providence.

Behold Him — when Satan or the world allures you to sin, or would draw you away from your God. 

Behold Him — when death stares you in the face, and the grave is ready for you. 

“Behold the Man!” 

Behold — and love Him more! 
Behold — and imitate Him more! 
Behold — and serve Him more! 

May the Man of Sorrows be daily before my eye! 

And may I also behold Him — coming in power and great glory! What a contrast will there be, between His first and second coming: 
His cross — and His throne; 
His crown of thorns — and His crown of glory; 
as He appeared before Pilate and the Jewish rabble — and as surrounded with all the armies of heaven, and all His saints with Him!

“Behold the Man!”

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/10/look.htm and http://www.gracegems.org/2011/01/behold.html Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

2 hozzászólás

Krisztus és a kereszt botránya (The Offense Of Christ And His Cross by Octavius Winslow)

Octavius Winslow (1808–1878)

jesus-before-pilate_antonio_ciseri

„Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” Ézs. 53:3

Urunk élete igen sokszínű volt. Csodálatos élet-képében a fények és árnyak sűrűn vegyültek. Fényből kevesebb volt; az árnyak domináltak. Nem azért jött e világba, hogy örvendező és boldog legyen, hanem hogy másokat azzá tegyen. Innen a következő ábrázolás: „Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” Épp az előbbiekben tekintettünk az Ő élete festményére vetülő, földi fényei egyikére; most pedig a sötét árnyakból fogunk egyet közelebbről szemügyre venni. Nemrégiben még a tömeg ideig-óráig való, hízelgő csodálatától körülvéve láttuk Őt; most pedig odafordulunk, hogy lássuk Őt, amint a keserű megvetésük és elutasításuk tárgyává válik.

„Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!” Jézus történetének e fejezetében sok minden van, melyet érdemes alaposan megfontolnunk, és nem kevés olyat találunk itt, ami jelentős mértékben tükrözi sok keresztény megtapasztalását. Én lelkem, fordulj hát most e leírás felé, amely az általad szeretett isteni Személynek egy szomorú, ám mégis oly szent ábrázolása. S ezen elmélkedésben van ugyan keserűség, ám leírhatatlanul édes kellemesség is. Jóleső és szívet vidámító tudni azt, hogy a te Úr Jézusod már ott járt előtted, kitaposta az ösvényt, melyen haladnod kell, és hogy a szomorúság, mely most oly sötéten nyomja lelkedet, pusztán csak árnyéka azon sokkal sötétebb bánatnak, amely Őreá terhelődött.

Jézus közutálat tárgya volt – AZ Ő ISTENI SZEMÉLYE MIATT. S vajon nem így van-e ez az igaz keresztények esetében is? Nem lennénk az isteni természet részesei, ha nem innánk – legalábbis valamelyes mértékben – abból a pohárból, melyből Ő is ivott. A világ megveti Krisztus képmását. Ha gyűlölte a gyönyörű és tökéletes Eredeti Képet, akkor a másolatot is utálni fogja, legyen az bármennyire is halovány és tökéletlen. Bátorodj hát fel, ha e világ Jézus iránti gyűlöletének egy része téged is elér! Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy bizonyos mértékben már szeretett Uradhoz hasonultál, és már az Ő isteni és szent képmását tükrözöd vissza – még akkor is, ha ezt még sok folt piszkítja be, és sok felhő árnyékolja be.

Jézust megvetették – AZ ÉLETE NEM EVILÁGI VOLTA MIATT. „A világ engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.” Az Úr egész élete folyamatos bizonyság volt az istentelen világ minden istentelensége ellen. A világ elutasította Krisztust, mert Ő szent volt. Annak arányában, hogy az általunk megélt élet mekkora mértékben jelent egy komoly és folyamatos protestálást a világ hiábavalóságai és bűnös volta ellen – fog minket ugyanez a világ gyűlölni és kivetni. „Mivelhogy nem vagytok e világból, azért gyűlöl titeket a világ.” Jézus ama emlékezetes közbenjáró imádságában így emlékeztette mennyei Atyját: „A világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, aminthogy én sem e világból vagyok.” Fogadd el tehát a világ megvetését úgy, mint amely a te dicsőségedre van. Minél távolabbra húzódsz a világtól, annál erőteljesebb lesz bizonyságod; és minél határozottabb és állhatatosabb leszel a nem evilági járásodban, annál hevesebb lesz a világ rosszindulata, keserűbb gyűlölete és szélesebb elkülönülése.

Jézus a világ megbotránkozásának is tárgya volt – mert BIZONYSÁGOT TETT AZ IGAZSÁGRÓL. Egy alkalommal ellenségei odavitték Őt egy hegy széléhez, hogy onnan halálába taszítsák – azon bizonysága miatt, amit az Isteni Kegyelem Szuverenitásával kapcsolatban tett. És az Igében azt is feljegyezték, hogy egy másik, hasonló esetben sok tanítványa visszavonult, és többé már nem követték Őt. A kereszt botránya azóta sem szűnt meg. Ha a Szent Lélek tanítása és a Megváltó kegyelme által Isten képessé tesz téged arra, hogy alázatosan, szeretetteljesen, ugyanakkor határozottan és meg nem alkuvó módon bizonyságot tegyél az igazságról úgy, mint amely egyedül csak Jézusban van – akkor ne tartsd különösnek, ha esetleg emiatt szenvedned kell.

Minél szellemibbek és hamisítatlanabbak, minél igeibbek és mennyeibbek az evangéliumról – annak tantételeiről, előírásairól és tanításairól – vallott nézeteid, annál nagyobb mértékben fog a világ, sőt, még az úgynevezett keresztény világ jókora része is elkülönülni a társaságodtól, illetve megvetni és utálni téged. Ám örvendezz, méghozzá túláradó örömmel, ha ily módon méltónak ítéltetsz arra, hogy Jézus Nevéért gyalázatot szenvedj. Egyedül csak Őreá irányozd tekintetedet, és mindig emlékezz megelevenítő, szent szavaira – „Légy hű mind halálig, és neked adom az életnek koronáját!”

Uram, hadd vessen hát meg engem a világ, és utasítsanak el akár még a szentek is – elég tudnom azt, hogy Te szeretsz engem, és elismerően vélekedsz rólam!

ENGLISH:

Octavius_Winslow_Pic

Octavius Winslow (1808–1878)

“He was despised and rejected—a man of sorrows, acquainted with bitterest grief.” Isaiah 53:3

Our Lord’s was a chequered history. Lights and shadows thickly blended in the marvelous picture of His life. The lights were but few; the shadows predominated. He did not come into the world to be joyful and happy, but to make others so. Hence the portrait–“He was despised and rejected—a man of sorrows, acquainted with bitterest grief.” We have just looked upon one of the earthly lights thrown upon the picture; we are now to contemplate one of its dark shadows. From viewing Him as for the moment favored with the adulations of the multitude, we turn to behold Him the object of their bitter scorn and rejection.

“He was despised and rejected—a man of sorrows, acquainted with bitterest grief.” There is much in this chapter of Jesus’ history worthy of our consideration, and not a little that may be found to reflect in no inconsiderable degree the experience of many Christians. My soul, turn to it. It is a mournful yet a holy picture of Him you love. There is a bitterness in the contemplation, and yet a sweetness indescribably sweet. It is pleasant and cheering to know that your Lord Jesus has gone before you, has trodden the path you tread, and that the sorrow which now rests upon your soul so darkly is but the shadow of the yet darker sorrow that rested upon His.

Jesus was the object of popular hate, because of the DIVINITY OF HIS PERSON. Are real Christians less so? Were we not partakers of the Divine nature, we would not drink, in some small degree, of this cup that He drank of. The world despises the image of Christ. If it hated the fair and perfect Original, it will also hate the copy, however dim and imperfect it may be. Be of good cheer, then, if a portion of the world’s hatred of Jesus comes upon you. It is a sure evidence that you are in some measure assimilated to your beloved Lord, reflecting His divine and holy image, though marred with many a blot, and shaded with many a cloud.

Jesus was despised because of the UNWORLDLINESS OF HIS LIFE. “The world hates me because I testify of it, that the works thereof are evil.” His whole life was one ceaseless testimony against the ungodliness of this ungodly world. It rejected Him because He was holy. In proportion as the life we live is a solemn and consistent protest against the vanities and sinfulness of the world, so will it hate and cast us out. “You are not of the world; therefore the world hates you.” In His memorable intercessory prayer, Jesus reminds His Father, “The world has hated them, because they are not of the world, even as I am not of the world.” Accept, then, the world’s despisings as your glory. The farther you recede from it, the more powerful your testimony, and the more decided and consistent your unworldly walk, the more virulent will be its malignity, bitter its hate, and wide its separation.

Jesus was equally the object of offence to the world, because of HIS TESTIMONY TO THE TRUTH. On one occasion His enemies took Him to the brow of a hill to hurl Him down to His death, for the testimony which He bore to the Sovereignty of Divine Grace. And it is recorded that, on a similar occasion, many of His disciples went back, and walked no more with Him. The offence of the cross is not ceased. If, through the Holy Spirit’s teaching, and the Savior’s grace, you are enabled to bear a humble, loving, yet firm and uncompromising testimony to the truth as it is in Jesus, think it not strange if you are called to suffer.

The more spiritual and unadulterated, the more scriptural and unworldly your views of the gospel–its doctrines, its precepts, and its institutions–the more the world, even much of the so-called religious world, will separate from your company, hate, and despise you. But rejoice with exceeding joy if thus counted worthy to suffer shame for Jesus’ sake. Keep your eye intently upon Him, and ever remember His animating words–“Be faithful unto death, and I will give you a crown of life.”

Lord, let the world despise, and even the saints reject me–enough that I am loved and approved of You!

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/Winslows/consider_jesus10.htm and http://octaviuswinslow.org/2012/03/16/the-offense-of-christ-and-his-cross/ Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn

5 hozzászólás

A kereszt és az emberi büszkeség – 2. rész (The Cross and Human Pride – Quotes, part 2)

cross-nails

“Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (1Ján. 1:7)

Az ok, amiért Krisztust elvetették… (John Stott)

Jeruzsálem látszólag teológiai okok miatt vetette el Krisztust, és a farizeusok úgymond istenkáromlás miatt ítélték el Őt. Ám ezen intellektuális és doktrinális ellenvetések mögött valójában rosszindulatú emberi akarat húzódott meg. Jézus felfedte képmutatásukat és leleplezte bűneiket. A büszkeségükön súlyos csorba esett. Megalázottnak érezték magukat. Gyűlölték Őt a szentsége miatt. Féltékenyek voltak Rá amiatt, milyen nagy befolyással bírt az egyszerű emberekre nézve. Valójában ezek a dolgok álltak a mögött, hogy megtagadták Krisztust. De sokkal elfogadhatóbb volt számukra Jézus teológiájában kivetnivalót találni, semmint a saját erkölcsi szégyenkezésüket beismerni. A kételyeikkel csupán a bűneiket akarták leplezni. És ez gyakran történik így. Nem mondom, hogy mindig emiatt vannak kételyek, mert természetesen sokakban felvetődnek valódi teológiai jellegű kérdések. De az emberek legmélyebb szüksége gyakran nem intellektuális, hanem morális jellegű, és a látszólagos hinni képtelenségük valójában nem más, mint egy engedelmeskedni nem akarás. (John Stott, “Authentic Christianity”, 179. oldal)

**********

Ott, azon a véres keresztfán! (C.H. Spurgeon)

Ott, azon a véres keresztfán függ minden ember reménysége! 

Ha beléphetsz majd a mennybe – az egyedül csak a megtestesült Isten ereje által valósulhat meg, aki vérezve-szenvedve életét adta érted.

Oly’ nagy veszedelemben vagy, hogy csak ez az átszegezett kéz tud téged kiemelni belőle!

**********

A büszkeség a kereszt előtt meg nem maradhat! (C.H. Spurgeon)

Állj meg a kereszt lábánál, és számold meg a vérvörös cseppeket, melyek által bűneidből megtisztultál; lásd meg a töviskoronát; figyeld meg az Ő megostorozott vállait, melyekből még mindig bíborszínű folyamok ömlenek; tekints kezeire és lábaira, melyeket durva vas-szögek szegeztek át, és az Ő egész valójára, amint át lett adva a gyalázatnak és megvetésnek; lásd meg a keserűséget és gyötrelmeket, és szíve szomorúságának éles fájdalmait, melyek testén is megmutatkoznak; halld a dermesztő sikoltást, hogy „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Ha nem borulsz le teljes valóddal e kereszt előtt, akkor valójában még soha nem láttad meg azt. Ha nem önti el szívedet az alázat Jézus jelenlétében, akkor valójában még nem ismered Őt!

Annyira elveszett voltál, hogy semmi más nem menthetett meg téged, csak Isten egyszülött Fiának áldozata! Gondold ezt át jól, és mint ahogyan Jézus lehajolt érted, te is hajtsd meg most magad alázatban az Ő lábainál. Krisztus lenyűgöző szeretetének megismerése sokkal inkább alkalmas arra, hogy minket alázatra indítson, mint akár a saját bűnösségünk tudata. Adja az Úr, hogy gondolatban tudjunk sokat a Golgotánál időzni, mert akkor a büszke és fennhéjazó magatartásunk megszűnik, és el tudjuk foglalni azt az alázatos helyet, amely azé, aki nagyon szeret, mivelhogy sokat megbocsátottak neki. A büszkeség a kereszt előtt meg nem maradhat! Gyertek, üljünk le itt, és tanuljuk meg e leckét, majd keljünk fel, és valósítsuk meg a gyakorlatban is!

ENGLISH:

The Reason Why Christ was Rejected (by John Stott)

Ostensibly Jerusalem rejected Christ on theological grounds, and outwardly the Pharisees condemned Jesus for blasphemy. But beneath these intellectual and doctrinal objections was a hostile will. Jesus had exposed their hypocrisy and unmasked their sins. Their pride was wounded. They felt humiliated. They hated him for his holiness. They were jealous of his influence on the common people. These things were at the root of their repudiation of Christ. But it was more respectable to find fault with his theology than to admit their moral embarrassment. Their doubts were a cloak for their sins. It has often been so. I do not say it is always so, because of course many people have genuine theological problems. But frequently a man’s deepest need is not intellectual but moral, and his supposed inability to believe is really an unwillingness to obey. – John Stott, from “Authentic Christianity”, p. 179

**********

Spurgeon-154x300

There on the Bloody Tree! (by Spurgeon)

There on the bloody tree hangs all man’s hope.

If you enter heaven it must be by force of the incarnate God’s bleeding out his life for you!

You are in such peril that only the pierced hand can lift you out of it.

**********

Pride cannot live beneath the cross! (by Spurgeon)

Stand at the foot of the cross, and count the purple drops by which you have been cleansed; see the thorn-crown; mark His scourged shoulders, still gushing with encrimsoned rills; see hands and feet given up to the rough iron, and His whole self to mockery and scorn; see the bitterness, and the pangs, and the throes of inward grief, showing themselves in His outward frame; hear the chilling shriek, “My God, my God, why have You forsaken Me?”

If you do not lie prostrate on the ground before that cross, you have never seen it. If you are not humbled in the presence of Jesus, you do not know Him.

You were so lost that nothing could save you but the sacrifice of God’s only begotten. Think of that, and as Jesus stooped for you, bow yourself in lowliness at His feet. A sense of Christ’s amazing love to us has a greater tendency to humble us than even a consciousness of our own guilt. May the Lord bring us in contemplation to Calvary, then our position will no longer be that of the pompous man of pride, but we shall take the humble place of one who loves much because much has been forgiven him. Pride cannot live beneath the cross! Let us sit there and learn our lesson, and then rise and carry it into practice.

Source/Forrás: http://acceptableoffering.com/2006/01/26/a-hostile-will/;

http://www.gracegems.org/6/there_on_the_bloody_tree.htm; and

http://www.gracegems.org/12/cross.htm.

Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

1 hozzászólás

A kereszt és az emberi büszkeség – 1. rész (The Cross and Human Pride – Quotes, part 1)

he himself bore our sins

“Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1Pét. 2:24)

A kereszt nem népszerű! (The Cross Is Not Popular by John Stott)

A ‘keresztet prédikálni’ azt jelenti, hogy úgy hirdetjük az üdvösséget, mint amely egyedül Isten kegyelméből van. Az ilyen üzenet botránykő (1Kor. 1:23), mert súlyosan sérti az emberi büszkeséget – ezért van az, hogy ennek hirdetése üldöztetéseknek tesz ki minket.

Korunkban természetesen nincsenek júdaizálók, mint egykor, akik a körülmetélés szükségességét hirdetnék. Azonban sok hamis tanító van az egyházon belül és kívül is, akik hamis evangéliumot hirdetnek (amely nem is evangélium, Gal.1:7), méghozzá a jó cselekedetek általi üdvösséget. Ezt azért hirdetik, hogy így hízelegjenek az embereknek, elkerülve az ellenszegüléseket. Néhány olvasónak úgy tűnhet, nagyon kisarkítom ezen alternatívákat. De én nem így gondolom. Minden keresztény igehirdetőnek szembe kell néznie e problémával. Ugyanis vagy azt prédikáljuk, hogy az emberek Isten elleni lázadók, akik az Ő igazságos ítélete alatt vannak, és (ha magukra maradnak) elveszettek, továbbá, hogy a bűneiket és átkukat elhordozó, megfeszített Krisztus az egyedül rendelkezésre álló Megváltó. Vagy pedig az emberi potenciált és képességeket hangsúlyozzuk, és Krisztust csak azért ‘hozzuk be’, hogy ezeket fokozzuk; a keresztre meg csak annyiban tartunk igényt, hogy megmutassuk belőle Isten szeretetét, hogy ez majd még nagyobb erőfeszítésekre ösztönözzön minket.

Az előbbi változat a hűség útja, az utóbbi a népszerűségé. Nem lehetséges azonban egyszerre hűségesnek és népszerűnek is lenni. Újra hallanunk kell Jézus figyelmeztetését: „Jaj nektek, mikor minden ember jót mond felőletek!” (Luk. 6:26). Ezzel ellentétben, ha a keresztet prédikáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy minket magunkat is a keresztig üldöznek! (‘The Cross of Christ’, 347-48 oldalak)

**********

Miért vált ki haragot a kereszt? (John Stott)

Mi van Krisztus keresztjében, ami ennyire feldühíti és felingerli a világot arra, hogy üldözzék azokat, akik ezt prédikálják? Csupán ennyi: Krisztus meghalt a kereszten értünk, bűnösökért, átokká lett értünk (Gal. 3:13). A kereszt tehát elmond rólunk jó néhány, igencsak kellemetlen igazságot: nevezetesen azt, hogy bűnösök vagyunk, akik Isten törvényének igazságos átka alatt vagyunk, és nem tudjuk megmenteni magunkat. Krisztus elhordozta a bűneinket és átkunkat pontosan azért, mert máshogy nem tudtunk volna szabadulni ezektől. Ha elérhető lett volna számunkra a megbocsátás a saját jó tetteink által; a körülmetélkedés és a törvény megtartása által – akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem lett volna szükség a keresztre.

Minden egyes alkalommal azonban, amikor csak a keresztre nézünk, Krisztus mintha ezt mondaná nekünk: „Én miattad vagyok itt. A te bűnöd az, melyet hordozok; a te átkod az, amit szenvedek; a te adósságod az, melyet fizetek; a te halálod az, melyet halok!” Nincsen a történelemben vagy az egész világmindenségben más egyéb olyan dolog, ami oly mértékben az igazi méretünkre faragna le minket, mint a kereszt. Mindannyiunknak igen dagályos nézeteink vannak saját magunkat illetően, különösen az önigazultságunk terén – míg csak el nem látogatunk arra a helyre, melyet Golgotának hívnak. Itt, a kereszt lábánál történik az, hogy valós méretünkre zsugorodunk.

És persze az emberek ezt nem szeretik. Zokon veszik azt a fajta megalázódást, hogy meglátják magukat úgy, ahogy Isten látja őket; amilyenek valójában. Sokkal inkább szeretnek megmaradni kényelmes illúzióikban. Tehát távol tartják magukat a kereszttől. Egy olyan kereszténységet hoznak létre, amelyben nincs ott a kereszt, és mely az üdvösséget illetően a saját jó cselekedeteikre alapozódik, és nem arra, amit Jézus elvégzett. Nem ellenzik a kereszténységet – amennyiben az nem a megfeszített Krisztussal kapcsolatos hitről szól. Ám a megfeszített Krisztust el nem szenvedhetik! És ha az igehirdetők mégis ezt hirdetik, akkor ellenük mondanak, kigúnyolják és üldözik őket. Miért? Azok miatt a sebek miatt, melyeket a kereszt hirdetése az emberi büszkeségen ejt.

ENGLISH:

john-stott-photo-by-corey-widmer

John Stott (1921 – 2011)

The Cross Is Not Popular (John Stott)

To ‘preach the cross’ . . . is to preach salvation by God’s grace alone. Such a message is a stumbling-block (1 Cor. 1:23) because it is grievously offensive to human pride; it therefore exposes us to persecution.

There are, of course, no Judaizers in the world today, preaching the necessity of circumcision. But there are plenty of false teachers, inside as well as outside the church, who preach the false gospel (which is not a gospel, [Galatians] 1:7) of salvation by good works. To preach salvation by good works is to flatter people and so avoid opposition. This may seem to some to pose the alternative too starkly. But I do not think so. All Christian preachers have to face this issue. Either we preach that human beings are rebels against God, under his just judgment and (if left to themselves) lost, and that Christ crucified who bore their sin and curse is the only available Savior. Or we emphasize human potential and human ability, with Christ brought in only to boost them, and with no necessity for the cross except to exhibit God’s love and so inspire us to greater endeavor.

The former is the way to be faithful, the latter the way to be popular. It is not possible to be faithful and popular simultaneously. We need to hear again the warning of Jesus: ‘Woe to you when all men speak well of you’ (Lk. 6:26). By contrast, if we preach the cross, we may find that we are ourselves hounded to the cross. (The Cross of Christ, p. 347-48.)

**********

Why The Cross Produces Anger (by John Stott)

What is there about the cross of Christ which angers the world and stirs them up to persecute those who preach it? Just this: Christ died on the cross for us sinners, becoming a curse for us (Gal. 3:13). So the cross tells us some very unpalatable truths about ourselves, namely that we are sinners under the righteous curse of God’s law and we cannot save ourselves. Christ bore our sin and curse precisely because we could gain release from them in no other way. If we could have been forgiven by our own good works, by being circumcised and keeping the law, we may be quite sure that there would have been no cross.

Every time we look at the cross Christ seems to say to us, ‘I am here because of you. It is your sin I am bearing, your curse I am suffering, your debt I am paying, your death I am dying.’ Nothing in history or in the universe cuts us down to size like the cross. All of us have inflated views of ourselves, especially in self-righteousness, until we have visited a place called Calvary. It is there, at the foot of the cross, that we shrink to our true size.

And of course men do not like it. They resent the humiliation of seeing themselves as God sees them and as they really are. They prefer their comfortable illusions. So they steer clear of the cross. They construct a Christianity without the cross, which relies for salvation on their works and not on Jesus Christ’s. They do not object to Christianity so long as it is not the faith of Christ crucified. But Christ crucified they detest. And if preachers preach Christ crucified, they are opposed, ridiculed, persecuted. Why? Because of the wounds which they inflict on men’s pride.

Source/Forrás: HT for the quotes to: Samuel at Gilgal; http://samuelatgilgal.wordpress.com/2009/01/06/the-cross-is-not-popular/
http://igerenezek.wordpress.com/2012/06/13/a-kereszt-nem-nepszeru-the-cross-is-not-popular-by-john-stott/
http://samuelatgilgal.wordpress.com/2010/09/03/why-the-cross-produces-anger/
Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 186 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: