Hozzászólás

ÁHÍTAT-MORZSÁK: IGYEKSZEM, HOGY MEGRAGADJAM, MERT ENGEM IS MEGRAGADOTT KRISZTUS JÉZUS – Filippi 3:12 (írta: BARTHA BORBÁLA)

– http://bbartha.extra.hu/ –

waterfall1

Ha szeretnénk Jézus Krisztushoz hasonlóvá válni, akkor az a teljes élet, amit az Úr itt a földön élt, a miénk lesz. Ám ez a teljes élet nem egyenlő a felhőtlen boldogsággal még akkor sem, ha tudjuk, hogy az Atya felkente az Urat az öröm olajával (Zsoltár 45:8), hiszen egy másik helyén a Szentírásnak azt olvassuk, hogy ‘megvetett és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfija és betegség ismerője’ (Ézsaiás 53:3). Az Úr életének az öröm tehát éppúgy része volt, mint a szenvedés, s ha mi hozzá hasonlókká akarunk válni, akkor mind a kettőt meg fogjuk tapasztalni. Jézus teljes élete abban rejlett, hogy amire Isten elrendelte, azt a pályát megfutotta. Szemét az előtte levő örömről sohasem vette le (Zsidók 12:2), hanem minden szenvedés közepette – a mennyei reménységből erőt merítve – az Atya hívása és akarata mellett mindhalálig kitartott.

Az ifjú Saul a damaszkuszi úton találkozott a Messiás Jézussal, akit addig üldözött, s az Úr kegyelme drámai módon, gyökeresen megváltoztatta egész életét, ami azonnal Pál-fordulatot vett. Jézus szeretete annyira megragadta a szívét, hogy ettől a találkozástól fogva szüntelen hirdette a Krisztust, aki megragadta az életét. Ám e találkozáskor Pál is megragadta az Urat, s többé el sem engedte, hanem mellette mindvégig kitartott. Szemét soha, egyetlen pillanatra sem vette le a célról, a mennyei elhívásról, s ezért hajlandó volt minden sérelmet, bántást, megpróbáltatást, nehézséget eltűrni, és az Urat engedelmességben mindvégig örömmel szolgálni. A Filippi 3:12-14-ben így ír erről Pál apostol:

Nem mintha már elértem volna, vagy már tökéletes lennék, hanem igyekszem, hogy megragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. Testvéreim, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem, azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, mely Krisztus Jézusban van.

Jézus és Pál is ‘sikeresek’ voltak, és sikerükről önként mondtak le, hogy Istent szolgálhassák. De mi van azokkal, akik óriási hátránnyal indultak az életben egy rossz családi háttér miatt, vagy szenvednek attól, hogy nincs társuk és magányosak, vagy éppen egy rossz házasságban sínylődnek, és kitörni vágynak, vagy folyamatosan óriási anyagi vagy egészségügyi problémákkal küszködnek? Ők vajon képesek teljes életet élni az Úrral? A Szentírás erre is megadja nekünk a választ.

Dániel és társai, királyi, nemesi származású ifjak voltak, akik Nebukadneccar, Babilónia királya fogságába estek, s megfosztották őket vagyonuktól és személyes lehetőségeiktől. Sőt, gyakorlatilag az elnyomó uralkodó rabszolgáivá váltak, akiket a király minden személyes szabadságtól megfosztott, nagy valószínűséggel még attól is, hogy saját magánéletük, családjuk lehessen. Dániel és társai azonban minden hátrány, sérelem és kiszolgáltatottság ellenére Istenük mellett hűen, megalkuvás és félelem nélkül mindvégig kitartottak. Nem estek az önsajnálatba és nem a megváltoztathatatlan külső körülményekre tekintettek, hanem ők is megragadták az Urat, és hozzá minden körülmények közepette rendíthetetlenül ragaszkodtak. Sérelmeiket elengedték, és Jézushoz és Pálhoz hasonlóan tekintetüket az előttük levő örömre szegezték.

Legyünk bármilyen helyzetben is, mindannyian hasonlókká válhatunk az Úrhoz, aki örömmel és szenvedéssel teljes életet élt! Jézushoz, Pálhoz és Dánielhez hasonlóan meg kell ragadnunk ehhez az Urat, s minden egyebet elengedni, hogy pályánkat megfuthassuk, miközben szemünket folyamatosan a mennyei elhíváson tartjuk! Isten elképesztő szeretete, a mennyei otthon örökkévaló ölelése mindent megér, hogy célunk eléréséhez mindenen átküzdjük, átverekedjük magunkat! Ámen.

BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”). A könyveivel kapcsolatos további információk a http://bbartha.extra.hu/ honlapcímen találhatóak. Az illusztráció forrása: ittBejegyezte: wordwatcherdawn

Hozzászólás

ÁHÍTAT-MORZSÁK: NEM JÓ AZ EMBERNEK EGYEDÜL, SZERZEK NEKI HOZZÁ ILLŐ SEGÍTŐTÁRSAT – 1 Mózes 2:18 (írta: BARTHA BORBÁLA)

– http://bbartha.extra.hu/ –

bb2

 A Biblia nyitó verseit olvasva ránk szakad Isten jelenléte, és belecsodálkozunk a teremtés felfoghatatlan mélységeibe. Erőt vesz rajtunk az érzés, hogy egy óriási, mélységesen mély titokkal állunk szemben, egy olyan titokkal, amit csak maga a Teremtő tárhat fel előttünk.

És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó. (1 Mózes 1:31) 

A menny és a föld, az állatok és a növények, és az Isten képmására teremtett ember is mind-mind nagyon jó alkotások voltak, ahogy a Szentírás fogalmaz. Ádámnak azonban hiányérzete támadt, mégpedig olyan, amit az Úr nem tudott a mezei vadakon vagy az égi madarakon keresztül betölteni. Egyes-egyedül csak az segített Ádámon, amikor az Úrtól jövő mély álomból felébredve, meglátta maga mellett azt a nőt, akit a saját testéből, a saját csontjából alkotott neki a Teremtő.

Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek. (1 Mózes 2:24)

Éva Ádám testéből teremtetett, a házasságban pedig a kettő egy test lesz. Pál apostol az efézusi levélben a következőt mondja a férfiaknak:

Úgy kell a férfiaknak szeretniük a feleségüket, mint a saját testüket. (Efézus 5:28) 

Miért kell úgy szeretniük a férfiaknak a feleségüket, mint a saját testüket? Azért, mert Éva onnan vétetett, valójában egy vele, a párja, a tökéletes kiegészítője, az ellentettje.

Isten az embert feleségével együtt az Éden kertjébe helyezte, s parancsot is adott Ádámnak a kert művelésére, őrzésére. Egyetlen fától tiltotta el a Teremtő mindössze az embert, a jó és a rossz tudásának a fájától. Ám tudjuk, Éva, amikor jött a kísértő, a megtévesztésnek behódolt, és Isten parancsát megszegte. Azonban nem csak ő, hanem vele levő férje is (1 Mózes 3:6), hiszen Évát a gyümölcs leszakításában meg nem akadályozta, sőt a termést ő maga is tőle örömmel elfogadta. S ezután minden elromlott, minden megváltozott. Az engedetlenség bűne miatt az Istennel való személyes közösség teljesen megromlott.

De vajon a gyümölcs leszakítása pillanatában romlott el minden? Nem lehet, hogy a bajok már korábban jelentkeztek, s a megpróbáltatás csak azt hozta felszínre, ami már amúgy is ott volt a szívekben? Nem lehet, hogy mindez csak  azért történhetett meg, mert a szemét és a szívét a Teremtőről már korábban levette Ádám és Éva? Hiszen Ádám ott állt a felesége mellett, amikor Éva a gyümölcsből szakított! Könnyedén emlékeztethette, sőt meg is akadályozhatta volna őt az engedetlenségben, ha akarta volna! Mégis, akkor miért nem tette? Hiszen emlékezett Isten szavaira, hogy a gyümölcstől mindketten el voltak tiltva! Éva is pontosan tudta ezt (1 Mózes 3:2-3), mégis csalárd szíve, a kígyó hamis szavaira hallgatva, megcsalta! Ádám pedig cinkostársává lett feleségének!

Ádám és Éva kipróbálatlan, kísérthető emberek voltak, mint mi mindannyian. Mégis, hiszem, hogy problémáik akkor kezdődtek, amikor szemüket levették a Teremtőről, és istenfélelem nélkül engedtek egymásnak és a kísértésnek. Isten betöltötte Ádám hiányérzetét Éva által, ám nem azért, hogy szemét Alkotójáról levegye, feleségére jobban figyelve, mint Istenre (1 Mózes 3:17)! Ádám, szívében, minden bizonnyal az Ajándékozó és az ajándék között ingadozott, így a kísértés pillanatában megállni nem tudott. Istentől kapott vezető szerepéről, hogy kertje őrzője, gondozója és családja feje legyen, a ravasz kígyó hatása alatti percekben egyszerűen lemondott! Hagyta, hogy Éva, a megtévesztésnek engedve a gyümölcsből szakítson, sőt azt maga is megízlelte! Éva a kísértés pillanatában ugyanúgy inkább saját szíve csalárdságára és férjére figyelt, mintsem Istenre, aminek aztán meg is lett az eredménye. Átok alá került a kígyó, a nő és a férfi is!

Ám Isten, nagy kegyelméből, utat mutatott, kiutat a bűnből Krisztusban mind a férfinek, mind a nőnek, s amit az ördög lerombolt, a Megváltó áldozata által újra a miénk lehet! Krisztusban helyreállhat az ember, helyreállhat a házasság, helyreállhat a bűntől tönkrement élet! Halleluja!

Kedves Olvasó, ha azon tűnődsz, mi volt a szándékom e hosszas értekezéssel, rögtön megválaszolom kérdésed! Hiszem, hogy Isten ajándéka a házasság, amit alapvetően azért adott az Úr az embernek, hogy földi élete évtizedei alatt emberi társasága is legyen. Éppen ezért a legjobb házasságok azok, ahol a férj és a feleség egymás barátai, ahol egymással vég nélkül tudnak a felek beszélgetni, egymás társaságát egyszerűen képtelenek megunni. Ám a házasságot az Úr nem arra találta ki, hogy a férfi és a nő szemüket az Úrról levegyék, s Isten helyett egymásra szegezzék. A Teremtő is vágyik a mi társaságunkra, hiszen az Úr bennünket alapvetően magának teremtett! S minden – legyen az akár egy házastárs is – ami Isten elé kerül a szívünkben bálvány, amivel a féltőn szerető Isten előbb-utóbb leszámol az életünkben!

Házasok beszámolóit hallgatva, újra és újra felbukkan a fent ecsetelt, kezdetektől fogva meglevő probléma. Sok friss házas – szükségletei betöltését az Ajándékozó helyett az ajándékban látva egyedül – hamar elfeledkezik Istenről, belefeledkezve egymásba, s istenfélelem nélkül terelve egymás életét – sokszor igencsak – istentelen utakra. Igen, hívőkről beszélek! S aztán hosszú, keserves, küzdelmes évek következnek, amikor a férfinek és nőnek egyaránt meg kell tanulnia az isteni rendet! Első Isten, második a házastárs, ez után jöhetnek a gyerekek, s a többi. A férjnek erősen az Úrba kapaszkodva, kertje őrzőjévé, gondozójává és családja fejévé kell válnia, mégpedig úgy, hogy feleségét, mint saját testét szereti, azaz önzésével leszámolva, társának szükségleteit mindenben, sajátjához hasonlóan, figyelembe veszi. Hiszen ahogy egy férfi testvér egy alkalommal megfogalmazta, ‘Minden a férfivel kezdődik. Ha szereti a feleségét, akkor kapja meg tőle a tiszteletet, amire oly nagyon vágyakozik.’ A feleségnek szintúgy erősen kell fognia az Úr kezét, hogy a szeretet kapcsolat, amibe Isten őt belehelyezte, nehogy szíve bálványa legyen, vagy éppen e szeretet kapcsolat hiánya, keserűsége és Isten és férje iránti lázadása forrásává váljon! Sok keserves, dühöngéssel vagy éppenséggel sírással teli óra takarítható meg akkor, ha még házasságkötésünk előtt ismerjük az isteni rendet, s arról a menyegző után sem feledkezünk meg!

Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Máté 22: 37-39) 

BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”). A könyveivel kapcsolatos további információk a http://bbartha.extra.hu/ honlapcímen találhatóak. Az illusztráció forrása: itt.   Bejegyezte: wordwatcherdawn

2 hozzászólás

A kis ír misszionárius (The Little Irish Missionary by James Smith)

James Smith, 1859

Történt egyszer, hogy egy angliai úriember meglátogatta Írországban Krisztus egyik ottani szolgálattevőjét. Egy nap elmentek sétálni, és séta közben az angol férfi meglátott egy igen szegényes kinézetű, rongyos ruhákat viselő ír fiút, ahogyan az jött feléjük az úton. “Itt jön az én egyik kis misszionáriusom!” – jegyezte meg az ír szolgálattevő. Ahogyan a fiú közelebb ért, az angol úriember látta, hogy egy könyv volt a hónalja alá szorítva. “Nos, fiam,” fordult felé figyelemmel a férfi, “te valóban misszionárius vagy?”

boy, victorian men1

“Igen, uram!”

“És milyen tant tanítasz?” – kérdezte.

“Azt, hogy:

‘Van egy forrás, szent vérrel teljes,
amely Immánuel ereiből ered;
és a bűnösök, akik ebben megmártóznak,
minden bűn-foltjuktól megtisztulnak!’”

“Elég szegénynek tűnsz!” – jegyezte meg a férfi.

“Nagyon is téved, uram — mert én gazdag vagyok!”

“Ugyan milyen gazdagságod van neked?”

“Teljes bizonyossággal mondhatom: enyém Krisztus végére mehetetlen gazdagsága. Sőt, mi ennél is több: Isten örököse vagyok, és az Úr Jézus Krisztus társ-örököse.”

“És még mid van neked?”

“Ó, igen, van egy romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségem, amelyet a mennyben tartanak fenn számomra!”

Olvasó, ez az ír fiú egy igazi teljes evangéliumi misszionárius volt, mert azt tanította a szegény ír bűnösöknek, hogy Jézus drága vére minden bűntől meg tudja tisztítani őket. Nem a papokhoz, vagy Szűz Máriához küldte őket — hanem közvetlenül az Úr Jézus Krisztushoz! És nem is arra vezette őket, hogy a saját érdemeikben bízzanak — hanem egyedül csak Krisztus vérében! Nem számít, mennyire bűn-fekete is egy ember — mert Jézus vére olyan hófehérre mossa, mint a hó! Nem számít, mennyire bűnösen jön is valaki, mert a Jézusban való hite által Isten teljes bűnbocsánatot és tökéletes igazságosságot ad a szívébe.

Ez a szegény fiú egy boldog keresztény volt, mert felismerte, hogy milyen nagy szüksége van Krisztusra; hogy neki jogcíme van Krisztus gazdagságára; és hogy ő Krisztus társörököse. Boldog volt mindabban, amit Krisztus jelentett a számára, és örömmel várta a dicsőséges, mennyei örökségét.

Olvasó, megvan-e benned is ez a boldogság? Az Isten általi elfogadottságodat illetően vajon Krisztus az, akire teljes mértékben ráhagyatkozol? Megtisztultál-e már a bűneidből, Krisztus vére által? Tudod-e hittel magadénak mondani Krisztus végére mehetetlen gazdagságát? Tudsz-e örülni annak az örökségnek, amelyet a mennyben őriznek a számodra? Ha igen, akkor adj minden dicsőséget Istennek, az Ő ingyen adott, drága kegyelméért. Ám ha nem, akkor gyorsan gyere az Úr Jézus Krisztushoz, hogy mindezek az áldások a tieid is lehessenek!

ENGLISH:

James Smith, 1859

As a gentleman from England was visiting a minister of Christ in Ireland some time ago, they one day went out for a walk, and as they were walking, he saw a ragged Irish lad coming down the road. “Here comes one of my missionaries,” said the minister. As the lad drew near, the gentleman saw that he had a book under his arm, “Well, my lad,” said he, “are you a missionary?”

“Yes, sir!”

“And what doctrine do you teach?” said he.

“There is a fountain filled with blood,
Drawn from Immanuel’s veins;
And sinners, plunged beneath that flood,
Lose all their guilty stains!”

“You appear to be very poor,” replied he.

“Indeed, you are mistaken — for I’m very rich.”

“What riches do you have?”

“Surely, I have the unsearchable riches of Christ. And more than that, I am an heir of God, and a joint heir with our Lord Jesus Christ.”

“Anything more?”

“Oh, yes, I have an inheritance that is incorruptible, undefiled, and that fades not away, reserved in Heaven for me.”

Reader, this Irish lad was a sound evangelical missionary, for he taught poor Irish sinners that the precious blood of Jesus would cleanse them from all sin. He did not send them to the priest, or the Virgin Mary — but directly to the Lord Jesus Christ. Nor did he lead them to place any dependence on anything of their own — but on the blood of Christ alone. No matter how black the sinner — the blood of Jesus will wash him white as snow! No matter how guilty, for faith in Jesus will bring home to his heart a full pardon and a perfect righteousness.

This poor boy was a happy Christian, for he realized his interest in Christ, his title to the wealth of Christ, and his joint heirship with Christ. He was happy now in what Christ was to him, and he looked forward with joy to his glorious Heavenly inheritance.

Is this your happiness? Are you resting on Christ for acceptance with God? Are you cleansed from your sins, by the blood of Christ? Can you lay claim to the unsearchable riches of Christ? Can you rejoice in an inheritance laid up for you in Heaven? If so, give all the glory to free grace. But if not, come to the Lord Jesus Christ at once, and all these blessings shall be yours!

Forrás/Source: http://gracegems.org/Smith5/1book_you_will_like.htm Source of illustration: http://www.fromoldbooks.org/Various-GoodWords-1865/pages/440-sad-victorian-men-and-miserable-boy/?fptn=1 Ford.: wordwatcherdawn

3 hozzászólás

Az Ő árnyéka alatt… (Under his shadow… by C.H. Spurgeon)

wandering-in-desert Jézus elsőként jött, hogy menedéket nyújtson számunkra a nyomorúság idején!

Fárasztó volt az út,
és izzó volt a hőség;
ajkunk kiszáradt,
és lelkünk ellankadt;
menedéket kerestünk,
de nem találtunk;
mivelhogy a bűnök és kárhoztatás pusztaságában tengődtünk,
és ugyan ki tudott volna nekünk szabadulást, vagy akár csak reménységet is hozni?

Aztán nagy bajunkban az Úrhoz kiáltottunk, és Ő elvezetett minket a Korok Kősziklájához, amely már régtől fogva kivájatott számunkra.

És mi láttuk, ahogyan a mi Közbenjárónk közbelép; igen, Ő közénk és az isteni igazság izzó hősége közé lépett, és mi ujjongva fogadtuk Őt, az áldott válasz-falat!

Az Úr Jézus lett a mi bűneink elfedezője, és így a menedékünk az isteni harag elől. Isten haragjának tudatát pedig, amely a lelkiismeretünkre rányomódott, eltávolította azáltal, hogy magát a bűnt távolította el – a bűnt, amely Jézusra lett helyezve, aki a mi helyünkben és érettünk szenvedte el annak büntetését!

“Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.” Zsolt. 91:1

shade-under-a-huge-rock

ENGLISH:

Jesus was at the first to us a refuge in time of trouble.

Weary was the way,
and great was the heat;
our lips were parched,
and our souls were fainting;
we sought for shelter,
and we found none;
for we were in the wilderness of sin and condemnation,
and who could bring us deliverance, or even hope?

Then we cried unto the Lord in our trouble, and He led us to the Rock of ages, which of old was cleft for us.

We saw our interposing Mediator coming between us and the fierce heat of justice, and we hailed the blessed screen.

The Lord Jesus was unto us a covering for sin, and so a covert from wrath. The sense of divine displeasure, which had beaten upon our conscience, was removed by the removal of the sin itself, which we saw to be laid on Jesus, who in our place and stead endured its penalty.

“He who dwells in the shelter of the Most High
will rest in the shadow of the Almighty.” Psalm 91:1

Forrás/Source: http://www.gracegems.org/1/under_his_shadow.htm Source of illustration: http://flamesnation.ca/uploads/Image/wandering-in-desert.jpg and http://bobsanecdotes.files.wordpress.com/2012/03/shade-under-a-huge-rock4.jpg Ford.: wordwatcherdawn

4 hozzászólás

A vulkán! (The volcano by J.R. Miller)

J.R. Miller (1840 — 1912)

volcano2 mount-merapi-volcano-eruption

A vulkánok sokszor hosszú évekig csendesek és nyugodtak. A kráterükből nem száll fel semmilyen tűz, sem lávafolyam. S közben az emberek felmerészkednek a vulkán meredek hegyoldalán, kerteket hoznak létre, felépítik gyönyörű villáikat, és szőlőket plántálnak. Virágok sokasága nyílik, lila fürtökben csüggnek a szőlőszemek, és az egykor tűz-pusztította, láva-borította hegyi lejtőket szépség lakja. Ám valóban sikerült megszelídíteni a vulkánt? El tudták-e oltani minden láng-nyalábját? Valóban állandó nyugalom honol már a vulkán szívében?

S éppen így van ez annak az embernek a szívével is, aki pusztán csak “kiképezte magát” a jó erkölcsi és etikai szokások tekintetében. Önmagunk megjobbítása, a legjobb “önművelés” sem tud ennél többet elérni egy ember életében — merthogy nem más, mint pusztán csak virágok és szőlők plántálása a vulkán hegyoldalán — miközben a vulkán minden tüze és lángja ott ég a mélyben, készen arra, hogy bármely nap kitörjön izzó-haragosan. A jó modor és szokások nem egyenlők az üdvözítő hittel. A szívnek kell megváltoznia! A kőszívnek kell átalakulnia hús-szívvé. Igen, annak a szívnek, amely gyűlöli Istent, a szentséget és a tisztaságot — egy olyan szívvé kell átváltoznia, amely szereti Istent, az Ő szent útjait és az Ő szent Igéjét! 

“És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” Ezékiel 36:26-27 

“Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.” (Ján. 3:5-7) 

ENGLISH:

The volcano is quiet and silent for years. No fires and lava pour forth from its crater. Meanwhile, people venture up its slopes, and lay out their gardens, and build their villas, and plant their vineyards. And flowers bloom, and fruits hang in purple clusters, and beauty covers the once fire-swept, lava-furrowed mountain slopes. But has the volcano really been tamed? Have its fires been put out? Is all permanently peaceful in the volcano’s heart?

Just so is the heart of a man, who has merely trained himself into good moral and ethical habits. What the best mere self-culture can do for a life — is no more than the planting of flowers and vineyards on the volcano’s sides — while all its fires still burn within, ready to break forth again any day in all their old fury! Good manners are not saving religion. The heart must be changed. The heart of stone, must be made a heart of flesh. The heart that hates God, and holiness and purity — must become a heart that loves God, His holy ways, and His holy Word.

“I will give you a new heart and put a new spirit within you; and I will remove the heart of stone from your flesh and give you a heart of flesh. I will put My Spirit within you and cause you to walk in My statutes, and you will be careful to observe My ordinances.” Ezekiel 36:26-27

“Jesus answered, “Most assuredly, I say to you, unless one is born of water and the Spirit, he cannot enter the kingdom of God. That which is born of the flesh is flesh, and that which is born of the Spirit is spirit. Do not marvel that I said to you, ‘You must be born again.’” John 3:5-7

Forrás/Source: http://gracegems.org/2013/03/Grace%20Gems%20for%20MARCH%202013.html Source of illustration: here. Ford.: wordwatcherdawn

3 hozzászólás

Jézus feltámadása azt hirdeti, hogy… (The resurrection of Jesus says . . . by James Smith)

James Smith (1802—1862)

jezus feltamadasa
“Ámde Krisztus valóban feltámadt a halottak közül!” 1Kor. 15:20.

Jézus feltámadása kell, hogy nagy örömmel töltsön el bennünket! 
Az Ő feltámadása ugyanis annak a bizonyítéka,…
  hogy áldozatát Isten elfogadta, 
  hogy ellenségei legyőzettek, 
  hogy Atyja igenis kedvét lelte Őbenne! 

Őt ragadták meg mint Kezesünket, 
Őt büntették meg mint Helyettesítőnket, 
Ő halt meg mint a mi Képviselőnk, és
Ő támadt fel mint dicsőséges Szabadítónk!

Jézus feltámadása azt hirdeti,…
  hogy a bűn félretétetett, 
  hogy az igazságosság megjelent, 
  hogy a sátán legyőzetett, 
  hogy a halál fullánkja kivétetett, 
  hogy az isteni igazság megelégítetett, 
  hogy a törvény nagy és magasztos lett, 
  hogy a Szentírás beteljesedett, 
  hogy a menny kapuja kitárult szélesre, 
  hogy Isten megbékélt velünk, 
  hogy Krisztus megnyerte számunkra az örök üdvösséget, és
  hogy Isten népének az üdvössége teljes bizonyossággá vált! 

Szeretett testvéreim, Jézus feltámadott, ezért… 
  emelkedjünk fölé a földnek, a bűnnek és a szomorúságnak;
  a mennyei dolgokkal törődjünk, azokra irányuljon tekintetünk; 
  vessük le az óembert annak cselekedeteivel együtt; 
  örvendezzünk a mi megváltó Istenünkben;
  bízzuk rá magunkat az Ő isteni érdemeire;
  bizalmunkat vessük az Ő nagy erejébe; 
  és bizalommal támaszkodjunk az Ő szent Igéjére!

ENGLISH:

“Christ has indeed been raised from the dead!” 1 Corinthians 15:20.

The resurrection of Jesus should fill us with joy. 
It is the proof . . . 
  that His sacrifice was accepted, 
  that His foes were conquered, 
  that His Father was well pleased. 

He was seized as our Surety, 
He was punished as our Substitute, 
He died as our Representative, and 
He arose as our glorious Deliverer!

The resurrection of Jesus says . . . 
  that sin is put away, 
  that righteousness is brought in, 
  that Satan is defeated, 
  that death is unstung, 
  that justice is satisfied, 
  that the law is magnified, 
  that Scripture is fulfilled, 
  that the gates of heaven are thrown open, 
  that God is at peace with us, 
  that eternal redemption is obtained, and 
  that the salvation of all God’s people is absolutely certain! 

Beloved, Jesus is risen, therefore . . . 
  let us rise from earth, sin and sadness,
  let us set our affections on things above, 
  let us put off the old man with his deeds, 
  let us rejoice in God our Savior,
  let us trust in His merits,
  let us confide in His power, 
  let us rest on His Word!

Forrás/Source: http://gracegems.org/C/Smith_Daily%20Bible%20Readings.htm Ford.: wordwatcherdawn

5 hozzászólás

Jézus sírja (The Tomb of Jesus by C.H. Spurgeon)

He Is Risen Tomb Easter Wallpaper Background

Gyere és lásd a helyet, MÉLY SZOMORÚSÁGGAL, ahol az Úr feküdt.

Őt meggyilkolták – és lelkem, te ölted meg Őt! 

“Ó jaj, a bűneim, az én gaz bűneim
lettek Krisztus legfőbb kínzói,
minden egyes bűnöm egy-egy szög lett,
és a hitetlenségem az Őt átszúró lándzsa!”

Igen, én sújtottam le Rá – az én jobb kezem szúrta át szívét a lándzsával.
Bűn-tetteim váltak az Ő gyilkosává!

Ó jaj nekem! Én öltem meg azt, akit szívem pedig a legjobban szeret!

Azt öltem meg, aki engem örökkévaló szeretettel szeret!

Olyan szomorú, hogy Krisztusnak meg kellett halnia.
Sokszor úgy vélem, hogy Jézus túl nagy árat fizetett azért, hogy
minket, “férgeket”, az Ő saját vérével megvásároljon!

Mert ugyan ki venné meg az én életemet ily’ nagy árat fizetve?

Túl drága árnak tűnik az, amit Ő, az Élet Fejedelme és Dicsőség Királya kifizetett –
engedte, hogy gyönyörű végtagjai megkínoztassanak, fájdalomtól gyötörtessenek!

Túl drága árnak tűnik az, hogy a kéz, amely az isteni kegyelmet elhozta,
átkozott szögekkel legyen átszúrva-hasítva!

Túl drága árnak tűnik az, hogy az Ő halántékát, melyet mindig szeretet övezett,
átszúrják s kínozzák kegyetlen tövisek!
Túl sok ez az ár, amit Ő kifizetett!

Ó, sírj, keresztény, csak hadd fakadjon fel szomorúságod!
Hát nem mérhetetlenül nagy ez az ár –
hogy így haljon meg érted Szeretett Megváltód?

“Ó jaj! És tényleg vérzett az én Megváltóm?
És tényleg így halt meg az én Mindenhatóm?”

Ó, bizony, igencsak bánhatjuk bűneinket, hiszen Jézust, Urunkat azok ölték meg!

Gyere hát, és nézd a helyet, ahol a mi Urunk feküdt –
de gyere ÖRÖMMEL ÉS VIGASSÁGGAL!

Mert már nem fekszik ott a mi Mesterünk!
Sírj, amikor látod Krisztus sírját,
de örvendezz, mert üresen tátong az már!

Bűneid megölték Őt, de Isten feltámasztotta!

Vétkeid legyilkolták Krisztust,
de igazságossága Őt újra életre hívta!

Ó, igen! Jézus elszaggatta a halál köteleit;
halotti lepleit kioldozta;
és kijött a sírból, több mint győztesként,
a halált lábával megtaposva!

Örvendj, ó keresztény, mert Ő nincs már a sírban – Krisztus feltámadott!

ENGLISH:

Come and see the place where the Lord lay
with deep SORROW.

He was a murdered man, and you my soul, the murderer-

“Ah, you my sins, my cruel sins,
His chief tormentors were,
Each of my crimes became a nail,
And unbelief the spear.”

I slew him–this right hand struck the dagger to his heart.
My deeds slew Christ.

Alas! I slew my best beloved!

I killed him who loved me with an everlasting love!

It seems so sad a thing that Christ should have to die.
To me it often appears too great a price for Jesus to
purchase ‘worms’ with his own blood.

Will he purchase my life with a price so dear?

It seems too costly for him who is the Prince of Life and Glory
to let his fair limbs be tortured in agony.

It seems too costly that the hands which carried mercies
should be pierced with accursed nails.

It seems too costly that the temples that were always clothed
with love should have cruel thorns driven through them.
It appears too much.

Oh! weep, Christian, and let your sorrow rise.
Is not the price all too great,
that your beloved should die for you?

“Alas! and did my Savior bleed?
And did my Sovereign die?”

Ah! we may indeed regret our sin, since it slew Jesus.

Come now, and see the place where the Lord lay
with JOY AND GLADNESS.

He does not lie there now.
Weep, when you see the tomb of Christ,
but rejoice because it is empty.

Your sin slew him, but his divinity raised him up.

Your guilt has murdered him,
but his righteousness has restored him.

Oh! he has burst the bonds of death,
he has ungirt the cerements of the tomb,
and has come out more than conqueror,
crushing death beneath his feet.

Rejoice, O Christian, for he is not there–he is risen.

Forrás/Source: http://www.gracegems.org/1/tomb_of_jesus.htm Source of illustration: http://www.get2heaven.org/He%20Is%20Risen%20Tomb%20Easter%20Wallpaper%20Background.jpg Ford.: wordwatcherdawn

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 89 követőhöz

%d bloggers like this: