Drága sebek! (Precious Wounds! by C.H. Spurgeon)

jesus wounds

“Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Ján. 20: 27-29)

„És láttam, hogy a trónus közelében …ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek.” Jel. 5:6

Miért van az, hogy a mi felmagasztalt Megváltónk úgy jelenik meg a mennyben, hogy sebei jól láthatók rajta? Azért, mert Jézus sebei az Ő dicsősége, ékszerei, az Ő szent díszei! A hívő szemében Jézus sokkal gyönyörűbb azért, hogy „fehér és piros” (Én.én. 5:10) – fehér az ártatlansága miatt, és piros, mert saját vére által színeződött be. Úgy látjuk Őt, mint páratlan tisztaságú ‘Liliomot’, és mint saját vérétől pirosló ‘Rózsát’. Krisztus az Ő egész életét és tanítását tekintve gyönyörű – de soha nem volt még annyira párját ritkító, mint mikor a kereszten függött! Ott szépsége tökéletességében, jellemvonásai teljességében, szeretete megnyilatkozásában és személyisége teljes kifejeződésében láthatjuk Őt!

Szeretett testvéreim, Jézus sebei sokkal szebbek, mint az összes földi király minden ékessége és pompája együttvéve! A töviskorona szebb és vonzóbb bármely fejedelmi fejdísznél. Jézus úgy jelenik meg, mint ‘Megöletett Bárány': ez volt az ‘udvarló ruhája’, melyben megnyerte és megváltotta lelkünket tökéletes engesztelő munkája által. Sebei nemcsak az Ő ékessége, hanem szeretetének és győzelmének trófeái is! Jézus megváltott a maga számára egy hatalmas sokaságot, melyet senki sem tud megszámolni – és sebei e kemény harc emlékeztetői. Ó, ha Krisztus örömét leli abban, hogy emlékezetében tartja a népéért való szenvedésének jeleit és gondolatát, mennyivel inkább kell nekünk értékesnek tartanunk az Ő sebeit!

…Ha egyetlen szó sem hallatszana – sebei lennének azok az ajkak, melyek szeretetét hirdetik! A legékesebben beszélő ajkak, melyek valaha is csak szóltak: Krisztus sebei! Hallgasd, figyelj csak! Vére minden egyes cseppje ezt mondja: „Békesség!” Minden sebe ezt kiáltja: „Megbocsátás! Élet, örök élet!”

**********

Mik ezek a sebek? (C.H. Spurgeon)

Ó, Úr Jézus, mik azok a sebek a Te oldaladon és kezeiden?

Az Úr  így válaszol:
„Ezeket akkor szereztem, mikor érted szenvedtem.
Hogyan feledhetnélek el valaha is? Hisz’ tenyerembe véstelek fel!
Hogyan ne tudnék mindig emlékezni rád?
A lándzsa a szívem közepébe véste be nevedet!”

Nézz Jézusra, aki meghalt, akit eltemettek és aki feltámadott, és mondd: „Ő szeretett engem és életét adta értem!” Nincs más, mi a meglankadt hitet úgy helyre tudná állítani, mint a megsebzett Megváltó látványa! Nézz hát Őreá, te lélek, és nyerj életet az Ő halálának bizonyítékai által! Gyere, és hit által tedd ujjaidat a szögek helyére, és e sebek kigyógyítanak téged minden hitetlenségedből. A mi Urunk sebei: az Ő szeretetének jelei!

**********

„Mikor a feltámadt Krisztus meg akarta győzni a tanítványait arról, hogy Ő valóban az a Jézus, akit ők ismertek, megmutatta nekik a kezeit. Sebei bármely szónál ékesebben beszéltek. A Kereszt jelei mindörökre szólóan tanúskodnak Krisztus engesztelő áldozatáról. Ő most már mindörökké azzá vált, akivé a Kereszt tette. Ez minden időre és az egész örökkévalóságra determinálta azt, hogy Jézus nem pusztán csak egy szimpla tanító, vagy próféta, vagy hős – hanem az emberiség Megváltója. Halála mindörökre meghatározta jellemét: Ő lett ‘a megöletett Bárány’, a tökéletes, Istennek egyszer s mindenkorra felajánlott áldozat, melynek alapján mindörökre szólóan a Világ Megváltójává vált. Sebei az Ő megváltást hozó áldozatának a jelei.” (W. Lawson Jones, metodista lelkész)

ENGLISH:

“Then I saw a Lamb, looking as if it had been slain, standing in the center of the throne!” Revelation 5:6 

Why should our exalted Lord appear in heaven with His wounds? The wounds of Jesus are His glories, His jewels, His sacred ornaments. To the eye of the believer, Jesus is lovely, because He is “white and ruddy”; white with innocence, and ruddy with His own blood. We see Him as theLily of matchless purity and as the Rose crimsoned with His own gore. Christ is lovely in His life and His teaching but oh! there never was such a matchless Christ as He who hung upon the cross! There we behold all His beauties in perfection, all His attributes developed, all His love drawn out, all His character expressed!

Beloved, the wounds of Jesus are far more lovely in our eyes than all the splendor and pomp of kings! The thorny crown is more attractive than any imperial diadem. Jesus wears the appearance of a slain Lamb as His court dress in which He wooed our souls, and redeemed them by His complete atonement. Nor are these only the ornaments of Christ they are the trophies of His love and of His victory! He has redeemed for Himself a great multitude whom no man can number and these scars are the memorials of the fight! Ah! if Christ delights to retain the thought of His sufferings for His people how precious should His wounds be to us! 

…If there were not an audible word, those wounds are the mouths which speak of His love! The most eloquent mouths that ever spoke are the wounds of Christ! Listen! Listen! Every drop of blood says, “Peace!” Every wound says, “Pardon! Life, eternal life!”

**********

What are those wounds? (by Spurgeon)

O Lord Jesus, what are those wounds in your side, and in your hands? 

He answers–
“These I endured when suffering for you.
How can I forget you? I have graven you upon the palms of my hands.
How can I ever fail to remember you?
On my very heart the spear has written your name.”

Look at Jesus, dead, buried, risen, and then say, “He loved me, and gave himself for me!” There is no restorative for a sinking faith like a sight of the wounded Saviour. Look, soul, and live by the proofs of his death! Come and put your finger, by faith, into the print of the nails, and these wounds shall heal you of unbelief. The wounds of our Lord are the tokens of his love.

**********

“When the risen Christ desired to convince His disciples that He was indeed the Jesus they had known, He showed them His hands. His scars were more eloquent than any words. The marks of the Cross will for ever bear witness to the atoning sacrifice of Christ. He is forever what the Cross made Him. It determined for all time and eternity that Jesus should be not a mere teacher or prophet or hero, but the Redeemer of mankind. His death for ever fixed His character as ‘The Lamb which was slain’, the perfect offering to God made once and for all, in virtue of which He is eternally the Saviour of the World. His scars are the marks of His redeeming sacrifice.” – W. Lawson Jones

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/1/precious_wounds.htm; http://www.gracegems.org/09/04/scars.html and http://www.gracegems.org/6/what_are_those_wounds.htm and an excerpt from W. Lawson Jones’ “The Throne of Christ and other Addresses”, 1947. p. 80. . Source of illustration: here.  Ford.: wordwatcherdawn

Ha a hitünk megáll a keresztnél… (If our faith stops at the cross by J.R. Miller)

– J.R. Miller, “Life’s Byways and Waysides”,  1907

Jesus_holding_hand

Az asszonyok illatszereket hoztak, és arra számítottak, hogy Jézus testét ott találják majd a sírban, temetési gyolcsokba tekerve. „Nincsen itt – feltámadott!” – mondta az angyal. (Mát. 28:6)

Túl sok keresztény Krisztust még mindig a halottak között keresi! Nem jutnak túl a kereszten és a síron. Krisztust csak úgy látják, mint Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Úgy gondolnak Rá, mint aki szenvedése és halála által bevégezte az emberiség megváltására vonatkozó, teljes munkáját. Nem gondolnak az élő Krisztusra, aki folyamatosan közbenjár értük a mennyben, és aki itt a földön egy szeretetteljes kapcsolatban mindig velük van.

A keresztet soha nem szabad elfelednünk! Egy nagyon is valós értelemben Krisztus azáltal mentette meg az övéit, hogy önmagát adta értük. Az isteni szeretetnek a legteljesebb, legtökéletesebb kijelentése, melyet a föld valaha is látott – a kereszt volt! Ott Isten szíve megtört – hogy az élet folyamai kiáradhassanak, életet adva a haldokló világnak. Ha a hitvallásunkból kihagyjuk a meghalt Krisztust – akkor kihagyjuk magát a megváltást. Minden tantételünkön, teológiánkon, az egész keresztény életünkön – a szögek nyomai a próbajelek! Az, aki elhomályosítja Krisztus keresztjének ragyogását – kioltja a keresztény reménység fényét, amely pedig egyedül képes arra, hogy megvilágosítsa az emberi lelkeket, hogy elindulhassanak a mennyei haza felé. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus meghalt – miérettünk!

Ám ha a hitünk megáll a keresztnél – akkor elmulasztjuk Krisztus teljes kijelentésének az áldását. Nem pusztán csak egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki tizenkilenc (korunkban: húsz – a ford.) évszázaddal ezelőtt meghalt értünk, hogy megmentsen minket – hanem egy olyanra, aki szintén életben is van – hogy egy velünk való, szeretetteljes közösségben mindig oldalunkon járjon.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki itt és most meg tudja hallgatni imáinkat.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, kinek lábához bűnbánó szívvel oda tudunk kuporodni, mikor vétkezünk.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, akit segítségül tudunk hívni, mikor heves csata dúl ellenünk.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, akit érdekel a hétköznapi életünk minden ügyes-bajos dolga, és aki segíteni tud nekünk a szükség idején.
Egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki a mi igaz Barátunk tud lenni – aki szeret minket, és mindig szorosan mellettünk jár.
Nem csak egy olyan Megváltóra van szükségünk, aki egyetlen hatalmas tettével megmentett minket évszázadokkal ezelőtt – hanem egy olyanra, aki folyamatosan megment minket, és aki az Ő szeretettől lüktető, gyengéd szívével ma is, és mindig az oldalunkon jár.

Nem kevesebb – csak egy élő Krisztus felel meg számunkra! És pontosan ez az, amit az Evangélium elénk tár: arról beszél nekünk, aki most is él. Az Úr halott volt – a szögek nyomai ott láthatók kezén – de most már él örökké! Feltámadott! Szeret minket – most, ma és mindig. Örökké velünk van!

Szívünk csak akkor talál megelégedettséget – ha felismerjük az élő Krisztus igazságának a valóságát! Mindannyian vágyunk egy olyan bensőséges barátságra, ami baráti szimpátiával, a jóra való ösztönzéssel, társasággal, menedékkel, élettel és vigasszal lép be az életünkbe. Az élő Krisztus: mindez a mi számunkra!

„Ennekokáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük!” Zsid. 7:25

**********

Egy élő, szerető, személyes Megváltó! (J.R. Miller)

Azt szoktuk mondani, hogy Krisztus megmentett minket azáltal, hogy meghalt értünk a kereszten. És ez egy alapvető értelemben igaz is. Soha nem menekülhettünk volna meg, ha nem halt volna meg értünk.

Ám valójában azáltal lettünk megmentve, hogy egy élő, szerető, személyes Megváltóval lett kapcsolatunk – akinek kezébe oda tudjuk tenni az életünk minden egyes dolgát; és, aki Barátunkká, segítőnkké, őrizőnkké és terheink hordozójává lesz – aki a mi mindenünkké válik.

A keresztény hitünk nem pusztán annyi, hogy a bűneinket az Isten Bárányára tesszük, és az Ő egyetlen, nagy áldozatában bízunk; hanem teljes valónkkal odaborulunk annak a szerető és élő Személynek a szívére, kinek barátsága onnantól kezdve életünk legédesebb örömévé válik!

„Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem!” Gal. 2:20

ENGLISH:

The women had brought spices, expecting to find Jesus’ body wrapped in burial garments, lying in the tomb. “He is not here — He has risen!” said the angel. (Matthew 28:6)

Too many Christians look yet for their Christ, among the dead. They do not get beyond the cross and the grave. They see Christ, as only the Lamb of God who takes away their sin. They think of Him as accomplishing in His sufferings and death, the whole of His work of human redemption. They do not think of a living Christ who intercedes for them in Heaven, and who walks with them on earth in loving companionship.

The cross must never be forgotten! In a certain very real sense — Christ saved His people by giving Himself for them. The cross was the fullest, most complete revealing of divine love, which earth has ever seen! There the heart of God broke — that its streams of life might flow out to give life to the perishing world. To leave a dying Christ out of our creed — is to leave out salvation. The prints of the nails are the proof-marks on all doctrine, on all theology, on all Christian life. He who dims the luster of the cross of Christ — is putting out the light of Christian hope, by which alone souls can be lighted homeward. We must never forget that Jesus died — died for us!

But if our faith stops at the cross — it misses the blessing of the fullest revealing of Christ. We do not merely need a Savior who nineteen hundred years ago went to death to redeem us — but one who also is alive — to walk by our side in loving companionship.
We need a Savior who can now hear our prayers. 
We need a Savior to whose feet we can now creep in penitence, when we have sinned. 
We need a Savior to whom we can now call for help, when the battle is going against us. 
We need a Savior who is now interested in all of the affairs of our common life, and who can assist us in time of need. 
We need a Savior who can now be our real Friend — loving us, keeping close beside us always.
We not only need a Savior who saved us by one great act wrought centuries ago — but one who continually saves us by His warm heart throbbing with love today, walking ever by our side.

Nothing less than a living Christ will do for us! That is what the gospel brings to us. It tells us of Him who lives. He was dead — the nail-prints are in His hands — but He is now alive forevermore! He is risen! He loves us now, today, always. He is ever with us!

It is only as we realize the truth of a living Christ — that our hearts are satisfied. We crave a personal friendship which will come into our life with its sympathies, its inspirations, its companionship, its shelter, its life, its comfort. All this, the living Christ is to us.

“Therefore He is able to save completely those who come to God through Him, because He always lives to intercede for them!” Hebrews 7:25

**********

A living, loving, personal Savior (J.R. Miller)

We are in the habit of saying that Christ saved us by dying for us on the Cross. In an important sense this is true. We never could have been saved, if He had not died for us. 

But we are actually saved by our relation to a living, loving, personal Savior—into whose hands we commit all the interests of our lives; and who becomes our friend, our helper, our keeper, our burden bearer—our all in all. 

Christian faith is not merely laying our sins on the Lamb of God and trusting to His one great sacrifice; it is the laying of ourselves on the living, loving heart of one whose friendship becomes thenceforward the sweetest joy of our lives! 

“The life I now live in the flesh, I live by faith in the Son of God, who loved me and gave Himself for me!” Galatians 2:20 

Source/Forrás: http://www.gracegems.org/2012/06/cross.html and http://gracegems.org/Miller/in_green_pastures5.htm Ford.: wordwatcherdawn